Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
1320 kritériumrendszere, aminek külső kapcsolati, ipari, gazdasági vetületei mindmind megvannak, tehát jó, ha ezeket tudjuk. Bana képviselő úrral egyet kell értenünk, hiszen együtt voltunk abban a bizonyos Kutatási és in novációs bizottságban, hogy bizony, ott gyakran megfogalmazódott az a fajta igény, joggal, hogy a tudománynak, a kutatásnak, az innovációnak valahogy az egész irányítása szétfolyó, amiről többen korábban már szóltak. Én ezt nem kívánom megismételni, csak h ogy ennek az indokoltságára rávilágítsak, hadd mondjak néhány konkrét példát, ami jó, ha a fejekben azért ott van. A Magyar Tudományos Akadémián hosszúhosszú időn keresztül volt egy olyan futó program - ez még emlékeim szerint Glatz Ferenc elnöksége alatt indult , hogy „Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián”, kiváló könyvek sorozata született ezzel kapcsolatban, de hogy ezek közül egyébként mi hasznosult aztán a későbbiekben, bármelyik tudományterületnek a gyakorlati oldalát, ha megnézzük, ak kor azt kell mondanunk, hogy a hasznosulás ebből a szempontból hihetetlenül csekély volt, mert egész egyszerűen valahol a szálakat nem fogták össze. Egyik oldalon volt egy nagyon komoly tudományos teljesítmény, de annak a továbbvitele lényegében a politika részéről, ha úgy tetszik, elmaradt. Tehát ilyenekről van szó. Vagy mondok egy másik példát: amikor a PPPkonstrukció dolgáról beszélünk, akkor az önmagában nem csak és kizárólag arról szól, hogy ennek mennyi a pénzügyi terhe - nem kevés egyébként , de eg yszerűen arról is szól a dolog, hogy rengeteg helyen - a felsőoktatásban döntően, most erről van szó, ha kutatásról beszélünk - olyan típusú kapacitáskiépítésekre került sor, amit nem előzött meg véletlenül sem egy olyan egységes tudománypolitikai stratégi a, hogy hol, mit, miért fejlesztünk. Itt ez is volt, az is volt, minden volt az égvilágon, és valahol megint csak nem érnek össze a szálak. Tehát szerintem ezek így nincsenek rendjén. L. Simon államtitkár úr azt mondta, hogy a rendszerváltás óta lényegében nem volt olyan tudományirányítási rendszer, amely meghatározta volna a kutatás, fejlesztés és innováció prioritásait. Ez alapvetően így igaz, egy apró kitételt, pontosítást azért szeretnék tenni. Az első Orbánkormány idején volt egy ilyen stratégia, meg volt nevezve hat nagy terület, amelyre koncentrálni kellene a forrásokat. A probléma ott volt, hogy 2002ben a Medgyessykormány kidobott a szemétkosárba mindent az égvilágon, többek között ezt is, pedig akkor volt egy elindulás az élettudományok területét ől kezdve nagyon sok irányba. Azt követően pedig hosszú évekig azzal a ténnyel kellett szembesülni, hogy nemes egyszerűséggel a Tudománypolitikai Tanácsot nem hívták össze a szocialista miniszterelnökök, pedig ez a miniszterelnököknek lett volna a feladata . Ezt akkor a parlamentben többször szóvá is tették több oldalról is, nem csak kizárólag ellenzéki oldalról, vissza lehet keresni egyébként a jegyzőkönyvekben. Tehát amikor konkrét példát keresünk arra nézve, hogy volte irányítása, bármiféle stratégiája a kutatásnak, a fejlesztésnek, az innovációnak, akkor bizony ezeket jó, ha így látjuk: nem volt, egyik esetben sem volt. Elég szomorú, hogy ilyen szempontból ez bekövetkezhetett. Azt gondolom, hogy ez a mostani törvényjavaslat arra tesz kísérletet - reménye im szerint egyébként, és a megfogalmazott törvényszöveg alapján jó bizodalommal mondhatjuk , hogy ez tudja koncentrálni a forrásokat, képes lesz arra, hogy jóval nagyobb lökést adjon a kutatásnak, az innovációnak, és valóban lesz egy világos gazdája - már bocsánat a kifejezésért, de mégiscsak lesz egy gazdája - annak a területnek, ami egyébként a XXI. században mindenhol az egyik legfontosabb gazdasági húzóágazat kell hogy legyen. Természetesen a tudományos kutatásoknak van egy másik aspektusa - ezzel is f oglalkozik a törvény , amit úgy nevezünk, hogy alapkutatások vagy felfedező kutatások. Ez az a terület, aminél, ha úgy tetszik, a legnagyobb olyan értelemben a kockázat, hogy nem lehet tudni, hogy amikor belekezdünk valamibe, abból mi sül ki. Ennek a fajt a felfedező kutatásnak a finanszírozását végezte eddig az OTKA, ha szabad így fogalmazni. Én most abban bízom, és azt remélem, hogy erre nagyobb forrásokat lehet fordítani, pontosan azért, mert be kell vállalni azt a fajta kockázatot, hogy nem látjuk előre azt, hogy bizonyos kutatásoknak lesze olyan értelemben vett hasznosulható
