Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke:
1303 a napirenden lévő, a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat 2014. évi október 27i benyújtás ával, miszerint a szervezet jogutóddal 2014. december 31én megszűnik. Tisztelt Képviselők! A kutatóintézetek, kutatásfejlesztési rendszerek működése során alapvető kockázatként jelentkezik a tudományos tevékenység gyakorlatilag határtalan potenciális leh etőségei, perspektívái és a pénzügyigazdasági feltételek szabta kemény korlátok között feszülő folyamatos ellentmondás. Ennek kezelése egyértelmű, transzparens működési és gazdálkodási szabályrendszer megalkotását teszi szükségessé. A szabályok érvényre j utása a működés minden területére kiterjedő és hatékonyan működő belső kontrollt kíván meg. Az összetett, sok elemből álló intézményrendszerből és támogatási forrásokból fakadó kockázatok párhuzamos feladatvégzést és forrásfelhasználást, emellett egyes fel adatok elmaradását eredményezhetik. Fontos, hogy a magas szintű stratégiai elvárások, követelmények, célok világosan és reálisan kerüljenek megfogalmazásra, ezt követően az egyes szervezetek vezetői kellő időben, egyértelműen hozzák az intézmények tudomásá ra ezeket, biztosítva a feladatok elvégzéséhez szükséges pénzügyi, tárgyi és személyi feltételrendszert is. A hatékony és eredményes feladatellátás megköveteli a gazdaságossági és hasznosulási kritériumok, mutatók meghatározását, nyomon követését. A tudomá nyos kutatások területén a tevékenység jellegéből következően sok esetben nehézkes objektív, mérhető kritériumok kialakítása, a tudományos közösséggel való elfogadtatása. Mindez a monitoringgal kapcsolatos kockázatok fokozott jelenlétét vonja maga után. Fo ntosnak tartom jelezni, hogy nemzetközi szinten több olyan példa van - az Európai Unió vagy az OECD gyakorlatában , hogy egyes kutatási tevékenységek esetében az adott tevékenység jellegét figyelembe vevő teljesítményindikátort alkalmaznak. Tisztelt Ház! Gyakran hangoztatjuk, hogy a rend értéket teremt, és szilárd meggyőződéssel vallom, hogy a rend mindennek az alapja. Rendetlenségben nem várható sem hatékonyság, sem eredményesség. Márpedig ha kutatásfejlesztésre és az innovációra elköltött közpénzekről b eszélünk, azt hiszem, a hatékonyságnak és az eredményességnek kiemelt jelentősége van. A K+F szektorra szánt közpénzek ugyanis akkor töltik be a szerepüket, beleértve az adókedvezményeken keresztül juttatott ilyen támogatásokat, ha érdemben hozzájárulnak a magyar gazdaság versenyképességéhez, nagy számban új szabadalmakat hoznak, bővítik az exportot, és ezen keresztül hozzájárulnak majd az államadósság csökkentéséhez is. Az Állami Számvevőszék 2013. évi beszámolójához kapcsolódó expozémban már felhívtam a f igyelmet, hogy tapasztalataink azt mutatják, hogy még mindig nem megfelelőek a közpénzügyi tervezés eredményességi kritériumai, a célok pedig nem minden esetben mérhetők, ezért ezeket a mutatókat még fejleszteni szükséges. A közpénzeket befektetésként kell kezelni, felhasználásuk során átlátható stratégiákra van szükség. Meg kell határozni a kitűzött célokat, a tervezett, számszerűsített eredményeket, ezeket pedig folyamatosan nyomon is kell követni. (22.10) Mérőszámokat kell kidolgozni, naprakész monitorin grendszert alkalmazni, valamint biztosítani a folyamatos ellenőrzést. Nem véletlen, hogy a nemzetközi szervezetek is komoly erőfeszítéseket tettek a K+F eredményességének mérhetővé tétele érdekében. Elég, ha itt csak az Európai Bizottság által kidolgozott innovációs mutatószámrendszerre utalok. Ezek a felvetések, azt hiszem, a kutatásfejlesztésre fordított források esetében is alapvető jelentőségűek. Álláspontom szerint minden elköltött közforinthoz eredményességi kritériumokat és mérhető célokat kell társ ítani. A jelenlegi, gyorsan változó és kiszámíthatatlan nemzetközi gazdasági környezetben kulcskérdés a közpénzek, a hazai és az uniós források tervezett, célszerű, hatékony és eredményes felhasználása. Ez ugyanis alapvetően befolyásolja a gazdasági növeke dést, az ország fejlődési lehetőségét, és szorosan összefügg az úgynevezett arányos adósságmutató teljesülésével a GDP növekedésén keresztül.
