Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója:
1299 a már innovatív vállalkozásokat ösztönzi, de azokat is csak gyenge mértékben. A kis- és középvállalkoz ói szféra innovációs tevékenységét, tartós növekedését a finanszírozási források hiánya mellett a magyarországi pályázati rendszer bürokratikus működése is nagymértékben nehezítette. Lévén, hogy a most indult uniós fejlesztési időszak hazai forrásainak töb b mint fele a kkvszektort, ennek egy jó része pedig a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységet célozza meg, így ezen mindenképpen változtatni szükséges ahhoz, hogy az ország élni tudjon ezzel az egyedülálló lehetőséggel. Tisztelt Képviselőtársaim ! A kutatás, fejlesztés és innováció legfontosabb tényezői a jól képzett kutatók, a hatékonyan működő felsőoktatási, akadémiai ágazati és ipari kutatóhelyek, a kutatási programokat finanszírozó versenypályázati rendszer és a szektor stabil kormányzati igaz gatása. (21.50) A törvényjavaslat az állami igazgatás, a nemzetközi kapcsolatrendszer és a programfinanszírozás megújításán keresztül a magyarországi kutatási, fejlesztési és innovációs műhelyek hatékony finanszírozását kívánja megvalósítani. Oda kívánja j uttatni a forrásokat, ahol azok legjobban hasznosulnak és a tudomány és a magyar gazdaság számára a legtöbb hasznot eredményezik. A legkiválóbb magyar kutatási, fejlesztési és innovációs műhelyeket kívánja megerősíteni és vonzóvá tenni, valamint stabil tud ományos fejlesztési hátteret biztosítani a nemzeti gazdaság innováció révén történő növekedéséhez. Az igazgatás, a nemzetközi kapcsolatrendszer és a programfinanszírozás hatással lesznek a tudományos intézmények, a fejlesztési és innovációs műhelyek munkáj ára, sőt a szakemberek képzésére is. Mindezt nem intézményi átszervezésekkel, hanem szerves fejlesztéssel, a források legjobb és leghatékonyabb kutatási, fejlesztési és innovációs műhelyekhez történő eljuttatásával oldjuk meg, kedvező környezetet teremtve ezáltal a kis- és középes vállalatok fejlesztéseihez és a nagyvállalati kutatóközpontok magyarországi működéséhez. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Látható, hogy az előttünk álló évtizedekben a kutatás, a fejlesztés és az innováció a gazdaság fejlő désének meghatározó tényezője lesz. A kutatási, fejlesztési és innovációs források hatékony felhasználása érdekében törvényi szinten, egységesen szükséges szabályozni a tudományos kutatás Alaptörvényben rögzített autonómiáját éppúgy, mint a magyar gazdaság és társadalom versenyképességét és jövedelemtermelő képességét biztosító innovációt, hogy hatékonyan járuljanak hozzá a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődéshez, a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez. A világon mára mindenütt egyértelművé vált, hogy a gazdaság versenyképességének záloga a tudásalapú társadalom, a tudásalapú gazdaság. Akik ezt felismerik és versenyhelyzetben élni tudnak vele, azok fejlődnek, akik nem, azok lemaradnak. A világszínvonalú felfedező kutatás, a célirányos fejlesztés é s a hasznosuló innováció a versenyképes gazdaság nélkülözhetetlen tényezői. Ennek feltételei a kiválóságra koncentráló személyzeti politika, a hatékony intézményrendszer, de legfőképpen a kiszámítható, átlátható, fókuszált versenyfinanszírozás. A jelenlegi töredezett intézményi és finanszírozási rendszer egyik legfontosabb problémája, mint arra már korábban is utaltam, a koordinálatlanság, az intézményszéttagoltságból és stratégiai irányítás hiányából eredő bürokratikus és nem egységes forrásfelhasználás, a z ebből fakadó pazarlás és hiány egyidejű jelenléte. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan tudnánk hatékonyabban a rendelkezésre álló pénzügyi forrást a megfelelő helyre eljuttatni? Természetesen mindezt úgy, hogy ez minél hatékonyabban, minél gyorsabban, miné l átláthatóbban és minél kiszámíthatóbban történjék. Égető szükség van egy hatékony intézményrendszerben, egységes szemléletben kezelt forráselosztásra, amelynek eljárásrendje garantálja, hogy a tudományos intézményrendszer és a piac szereplői közel azonos feltételek és szabályok mentén használhassák fel a rendelkezésre álló forrásokat, függetlenül attól, hogy azok hazaiak, uniósak, avagy nemzetközi egyezményből származnak.
