Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 28. kedd (22. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1030 joganya gának felváltása komoly kihívás, azonban önök az új kódex szakmai koncepcióját a 2010 előtti kormánytól készen kapták, és ahhoz sem fér kétség, hogy a bv. szervezetben rendelkezésre áll az új szabályok kidolgozásához szükséges szaktudás. Erre alapozva a ko rmány egy kiérlelt és a teljes szakma megelégedésére szolgáló törvényt terjeszthetett volna az Országgyűlés elé. Ma már kormánypárti képviselőtársaim is láthatják, hogy nem így történt. Az elmúlt egy évben nemcsak a törvény előkészítésének elégtelensége bi zonyosodott be, de sajnos a végrehajtásához szükséges személyi és tárgyi feltételek megvalósításával is adós maradt a kormány. Már tavaly novemberben kifejtettük, hogy a büntetésvégrehajtás újraszabályozását megelőzően az Orbánkormány büntetőpolitikájána k alapvető újragondolására van szükség. Követendő iránynak az úgynevezett kettős nyomtávú büntetőpolitika alapvetéseit tartjuk. Eszerint a bűnöző életmódot folytató személyekkel szemben szigorú büntetést kell kiszabni, és valóban el kell zárni őket a társa dalomtól. Ugyanakkor az alapvetően jogkövető, de egyszeri megbotlásként kisebb súlyú bűncselekményt elkövetők esetében alternatív, nevelő hatású szankciók alkalmazását és ami még fontosabb, a sértetteknek, az áldozatoknak biztosítandó jóvátétel előírását t artjuk követendő útnak, szemben az Orbánkormány politikájával, ami esztelen módon a néhány napos elzárásban látja a kisebb jogsérelmek megfelelő szankcióját. (10.20) E téves szemlélet meghaladásának azonban semmi jelét nem mutatja a kormány. Sajnálatos mó don a büntetésvégrehajtás intézményrendszerének átfogó modernizációja ugyancsak nincs napirenden. Holott a bv. intézetek zsúfoltsága semmit nem enyhült, az átlagos telítettség a 2012es 137 százalékról 2013 végére 143 százalékra nőtt. Emellett a bv. állom ány munkakörülményei is borzalmasak. Sok bv. intézet csak rendkívül feszes gazdálkodás mellett, állandó jelentős mennyiségű túlóra igénybevételével képes ellátni alapfeladatait. Eközben a büntetésvégrehajtási szervezetben dolgozók bérezése kirívóan alacso ny, holott a zárt intézeti környezet, a fogvatartottak napi szintű őrzése, felügyelete különösen veszélyes megterhelést jelent. Határozott álláspontunk, hogy a feladatokat ténylegesen ellátó végrehajtó állomány tekintetében azonnali és radikális illetménye melésre van szükség. Ez nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem meggyőződésünk szerint a bv. intézetek biztonságát szavatoló alapvető követelmény. Sajnos azonban ebben sem történt eddig semmilyen érdemi előrelépés az elmúlt években. Összességében sajnos tová bbra is érvényes az a megállapítás, hogy nem adottak a bv. kódex hatályba léptetésének feltételei. A kételyeket a most előterjesztett módosító javaslatok tömege inkább erősíti, mintsem csökkenti. A tényleges életfogytiglan szabályozásával összefüggésben mé g ennél is nagyobb kudarccal kell a kormánypárti képviselőtársaimnak szembenéznie. Mint ismeretes, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítélete szerint sérti az emberi jogok európai egyezményét, ha az életfogytiglani szabadságvesztés felülvizsgálatára egyálta lán nem ad lehetőséget a törvény. Márpedig a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés éppen azt jelenti, hogy kizárt a felülvizsgálat. A strasbourgi bíróság ítélete után Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy a leghatározottabban vissza kell utasítani ezt és meg kell védeni az életfogytig tartó szabadságvesztés intézményét. Nos, úgy tűnik, hogy az államadósság elleni harc és a pálinkaszabadságharc után ezt a küzdelmet is elbukták. A törvényjavaslat elfogadása ugyanis nem megőrzi, hanem eltörli a té nyleges életfogytiglani szabadságvesztés intézményét, hiszen 40 évnyi szabadságvesztés kitöltését követően kétévente előírja a további szabadságvesztés indokoltságának vizsgálatát. Tisztelt képviselőtársaim, ez nem tényleges életfogytiglan! Ráadásul a korm ány által javasolt megoldás még a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság próbáját sem állná ki, a felvetett alapjogi problémákat nem orvosolja. Ugyanis egyfajta speciális kegyelmi eljárásban vizsgálnák az életfogytiglanra ítéltek további elzárásának szükségességé t. Ennek végeredménye az, hogy a szabadlábra helyezésről a köztársasági elnök a saját belátása szerint dönthet. Tehát a végső döntést nem a független bíróság, hanem egy politikai szereplő a szabad
