Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 27. hétfő (21. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1005 A félelemkampányra épített ebolapánik helyett figyelhetnénk a rra, hogy a testközelben lévő vírusok megelőzését tanítsuk meg a lakosságnak. Tudatosíthatná a kormány például a hepatitiszB veszélyeit, vagy rotavírus esetén a teendőket. Most lenne alkalom, hogy tudatosítsuk a vírusok elleni védekezést, a vírusok elleni általános teendőket, a kezelés módjait, a rendelkezésre álló védőoltásokat vagy éppen ezek hiányát. Összességében megállapítható, veszni hagyja a kormány a termékeny és fogékony táptalajt a vírusfertőzések megakadályozása területén, most, amikor az ebola erre teret nyitott. Helyette a kormány minden fronton - láthatjuk: ebolaügy, illetve az általános járványmegelőzés területén - hallgat, és legfeljebb arra jut ereje, hogy egyegy félrevezető hírre, hoaxra bírósági eljárással reagáljon az ÁNTSZ, és hogy egy olyan EUtájékoztatást ismételgessen, amelyben triviális információkat ad folyamatosan közre. Vajon az ebola által keltett pánik, a kormány mély hallgatása az ügyben, vagy az általános járványügyi tétlenség a veszélyesebb? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom önt, hogy a kormány képviselője jelezte, nem kíván válaszolni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett ugyancsak a Jobbik képviselőcsoportjából Ander B alázs képviselő úr: „Somogyország felszámolja magát, avagy Somogy megye népesedési katasztrófája II.” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! (20.30) ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt heti európ ai demográfiai kitekintés után Somogy megye felé szűkítve a kört, jelen alkalommal inkább a magyarországi adatokra kívánok fókuszálni. Hazánkban már 1958 óta tart a demográfiai válság, a teljes termékenységi arányszám először ekkor csökkent a reprodukcióho z elengedhetetlenül szükséges 2,1 alá, azaz született kevesebb gyerek, mint amennyi a népesség szinten tartásához elegendő lett volna. 1962ben pedig a népesség számához viszonyítva már nálunk szü letett a legkevesebb gyerek az egész világon. A társadalminemzeti tudatban bekövetkezett rombolás, a társadalom szövetrendszerének atomizálódása, a többgenerációs, differenciált munkamegosztású nagycsaládok szétverése, szétesése, a családbarát foglalkozta táspolitika hiánya, a társadalomra veszélyes devianciák járványszerű terjedése, a gyermekneveléshez szükséges feltételrendszer bizonytalanságának fokozódása és a társadalmi méretű anómia növekedése miatt csupán négy évben, 1974 és ’77 között reprodukálta m agát a népesség. A népesedési dinamika törvényszerűségeinek köszönhetően a természetes fogyás azonban csak az 1980as évet követően vált láthatóvá, hiszen a nagyjából két évtizedes eltolódás a demográfiai ciklusok jellemzője. Ezért van, hogy a korábban kez dődött baj csak 1981től vált észrevehetővé, amikor is az ország lakossága az előző évi 10 millió 707 ezer főről 10 millió 700 ezerre csökkent. Az 1954es csúcspont óta a születések száma mostanra 223 ezerről 90 ezer alá zuhant, a halálozásoké a 100 ezer k örüli szintről 130 ezer fölé nőtt, az átlagos gyerekszám 2,5ről 1,3 alá süllyedt, ami azt jelenti, hogy a népesség másodgenerációnként megfeleződik. A kommunisták által 1956. június 4én nyilvánvaló népirtó szándékkal bevezetett abortuszrendelet, a magyar ság ellen indított Endlösung óta pedig mintegy 8 millió művi vetélést végeztek el, és a 60as évek elején volt olyan esztendő, mondjuk, 1962ben, amikor minden egyes szülésre statisztikailag másfél abortusz jutott. Magyarország lakossága az 1980as 10 mill ió 700 ezres szintről mostanra 7,5 százalékos csökkenéssel 10 millió alá süllyedt. A természetes fogyás pedig az eddigi mélypontnak tekinthető, 1999es évben majdnem elérte az 50 ezret, s ha a jelenlegi tendenciák nem változnak, akkor a század
