Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. július 4. péntek (13. szám) - A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
537 indokolásában, elérhesse. A Magyar Szocialista Párt sem szeretne mást, csak azt, hogy ez a törvényjavaslat olyan jó tudjon lenni, hogy leginkább szolgálja azokat a célokat, amiket kitűzött maga elé. Megint csak el ke ll mondanunk, hogy ezekben a célokban nincs vita közöttünk, ezért pusztán arról beszélhetünk most, hogy miként tudjuk elérni ezeket a célokat, és kérem ezért, hogy jó szándékkal fogadják ezeket a javaslatainkat, mert nem arról van szó, hogy olyan ügyet tám adunk, amit nem teszünk magunkévá. Azt hiszem, egy olyan jó ügyről, egy olyan jó kezdeményezésről van szó, amely jó, hogy itt van előttünk, csak szeretnénk, hogy minél sikeresebb legyen. Kérem, fogadják el tőlem azt, hogy egy kicsit a saját szempontomat is elmondjam önöknek. Talán e törvény kapcsán érdemes mindenkinek egy kicsit a saját életéből merítenie. Magam pedagógus vagyok, ezért aztán mondanom sem kell önöknek, hogy rendkívül nagy érzékenységgel fogadtam ezt a felvetést, és örültem, hogy idekerült, b ár engem is rendkívüli módon zavart az, hogy megint úgy tűnik számomra, hogy a közalkalmazottak vagy a pedagógusok egy kicsit a rövidebbet húzzák. Nem mondom azt, hogy ez az önök szándéka, azt sem mondom, hogy az előterjesztésben rejlik ilyen szándék, csak ettől még a helyzet ez. Nem hiszem, hogy feltétlenül ebben az előterjesztésben kell ezt a kérdést rendezni. Ha önök azt mondják, hogy értik a problémát, most nincs erre módjuk, de majd szeptemberben behoznak egy újabb törvényjavaslatot, amely a pedagóguso kra, a szociális szférában dolgozókra vonatkozik, az is egy kiváló kompromisszum lehet. Nem hiszem azt, hogy a szocialisták itt teljesíthetetlen diktátumokat terjesztenek elő, amikor arról beszélnek, hogy szeretnék, ha a közalkalmazottak is élvezhetnék azo kat az előnyöket vagy azokat a lehetőségeket, amelyeket a köztisztviselőkre kiterjesztenek, szerintünk egyébként nagyon helyesen. Engedjék meg, hogy néhány dolog miatt érzékeltessem azt, hogy miért fontos ez nekünk, hogy mennyire él az a gyakorlat, amely a közalkalmazottakat és a pedagógusokat negatív diszkrimináció alá veszi ezen a területen. A köztisztviselők nyelvvizsgapótlékához képest a közalkalmazottak nyelvvizsgapótléka egészen máshogy működik. Ma például egy történelemtanár, akinek felsőfokú vagy kö zépfokú angol nyelvvizsgája van, nem kap nyelvvizsgapótlékot. Ez nem így van a közszférában. Ezt csak azért mondom el önöknek, hogy érezzék, miért vagyunk érzékenyek a közalkalmazottak ilyen pótlékaira. Hasonló a helyzet, ha arról beszélünk, hogy milyen pó tlékok vannak. Korábban létezett, az előző kormányzatok alatt a tanárok részére a kétszakos pótlék, ha valakinek kettő vagy több egyetemi diplomája volt és az alapján tanított, akkor az pótlékot kapott, most már ez sem létezik. Hasonlóan, ahogy azt elmondt ák már képviselőtársaim, létező bérfeszültség van a közalkalmazottak és a köztisztviselők között. Bár egyébként a köztisztviselői és a közalkalmazotti kar egységes szemlélete még 1945ig működött a központi közigazgatásban és gyakorlatilag a tanári karban is, azt követően azonban az vált hagyománnyá, hogy külön vannak a közalkalmazottak és a köztisztviselők. Azt hiszem, mindebből egyébként az is látszik, hogy időnként nagyon méltánytalan pénzügyi viszonyok is lehetnek. Ezt csak azért mondjuk, mert azt gondo ljuk, hogy igenis az a pénz, ami egyébként a köztisztviselőknek is jogos juttatás lenne, és abban is egyetértek, hogy kiváló, hogy ösztönözni kell őket erre a tanulásra, amire egyébként pedig valóban a közigazgatás akadálymentesítése miatt szükség is volna , a közalkalmazottak körében is szükség lenne. Talán kevéssé tudott az is, hogy a közalkalmazottak, a pedagógusok körében olyan továbbképzésekre kötelezettek a pedagógusok, amelyeket egyébként sok esetben saját maguknak kell fizetniük. Azért azt könnyű min denkinek a fantáziájára bízni, hogy egy ilyen összeg egy pedagógusfizetésből mennyire jól megtehető. Helyén lehetne az a kezdeményezés is, hogy abban az esetben, ha a jelnyelvi képzés a közalkalmazottak, a pedagógusok körében elindulna, akkor ez is esetleg a kötelező pedagógustovábbképzési program része lehessen, és számítson bele az óraszáma a pedagógusok számára hétévenkénti kötelező pedagógusképzésbe. Nézzék, ezt csak azért mondtam el önöknek, hogy lássák, számos olyan konkrét javaslatunk van a közalkal mazottak vagy a pedagógusok tárgyában a törvényjavaslat kapcsán, amelyek
