Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - Egyes törvényeknek a kormányzati szerkezetalakítással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
436 Túl ezen azonban olyan együttműködési lehetőségek is szóba jöhetnek európai nagyvárosokkal , más európai országokkal, ami Pécs zöld arcéle további erősítését jelentheti. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a figyelmet. További jó munkát kívánok! (Taps.) ELNÖK : Mi is köszönjük a képviselő úrnak. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend ut áni felszólalásra jelentkezett Sallai R. Benedek képviselő úr, LMP: „Mi lesz a hagyományos magyar állatfajtákkal?” címmel. Öt perc áll rendelkezésére. Parancsoljon! SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt későn fekvő Képviselőtársaim! Leszűkítem a témát, mert úgy éreztem, hogy az öt percben nehéz lenne az őshonos, hagyományos haszonállatokról mindről beszélni, és a lótenyésztésről ejtenék pár szót. Nagyon furcsa a magyar nyelv, a hagyományos magyar fajtákban megkülönböztetjük a haszonál latokat, holott ez a kifejezés, hogy „haszonállat”, azt feltételezné, hogy valamilyen hasznot tudnak még hozni. Klasszikusan a bivaly, magyar szürke, magyar tarka marha, sertésfajtáink tej, hústermelő ágazati tevékenysége a mai napig még képes arra, hogy helyi élelmiszerként, hagyományos élelmiszerként megjelenjen. (23.20) Ugyanakkor a lótartási ágazat teljes mértékben az összeomlás szélén hever. Azért furcsa mindez, mert bármilyen pártot kérdezünk meg a magyar parlamentben vagy akár még a parlamenten kívü l is, általában úgy tűnik, hogy konszenzus van abban a témában, hogy az őshonos vagy hagyományos magyar lófajták védelme kiemelt cél lenne. Mindenki egyetért ebben, ugyanakkor kormányokon átívelően egyre romlik a lótenyésztés állapota, és egyre kevésbé jel enik meg a lótenyésztéssel kapcsolatos összes feladat a kormányzati munkában. Most ezen téma, felszólalás kapcsán hadd emlékezzek meg egy évforduló kapcsán Fadlallah El Hedad Mihályról, egy regényes életű egyiptomi származású magyar úrról, aki a bábolnai m énesben volt ménesvezető, és ő személyesen hozott be Egyiptom térségéből nagyon fontos méneket, amelyek utána a shagyaarab vagy bábolnai arab fajtában lettek meghatározó mének. Alapvetően nagyon nagy baj van ma már a shagyaarabbal, nem különben az összes többi magyar fajtánkkal, a gidránnal és furiozonorth starral vagy a mezőhegyesi félvérrel a ’20as évek olimpiáin még eredményesen szerepeltek magyar sportolók, mára jóformán elvesznek ezek a fajtáink. A hucul, a nóniusz, a lipicai egytől egyig olyan faj ták, amelyeknek a kancaállománya Magyarországon évről évre csökken, és erről a csökkenésről egy rövid anyagot készítettünk, amivel csak fel szeretném hívni a figyelmet erre a problémára. Leginkább azt szeretném elmondani a kormányzatnak, számítva arra, hog y később írásban fog válaszolni, hogy hogyan lehet az, hogy ha a kormányzati kommunikáció nagymértékben segítené ezeknek a fajtáknak a megőrzését, akkor Magyarországon sem a mezőőri szolgálat, sem a lovasrendőrség, sem pedig az állami díszegységek egyáltal án nem használják a magyar fajtákat, ehelyett német sportfajtákat használnak, vagy pedig kultúrfajtaként sportlovakat. Sehol nem jelenik meg a közszolgálatban ezeknek a magyar fajtáknak a fenntartása, ami viszonylag kézenfekvő lehetőség lenne. De gyakorlat ilag a jogszabályi környezet sem segíti ezt a tevékenységet, és ismert származású lovak használatát gyakorlatilag nem írja elő semmilyen formában, tehát akár nullás sütésű, ismeretlen származású lovakat is lehetne hasznosítani. A tenyésztői kedv évről évre csökken, a génmegőrzési támogatások egyre riasztóbbak a gazdálkodóknak, és egyáltalán nem a támogatásról van szó, hanem egy nagyon alacsony összegű
