Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - Egyes oktatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
400 Az LMP felsőoktatási v íziójában kiemelt szerep jut a vidéki főiskolák megmentésének és megerősítésének. Nekik sem kancellárokra, hanem a források visszaadására és kiszámítható, biztonságos tervezésre van szükségük ahhoz, hogy végre megtalálják a helyüket. Egy vidéki főiskola ug yanis nagyon fontos szerepet tölt be az adott térség életében, szellemi, kulturális központként működik, a gazdasági életnek is fontos szereplője, munkahelyeket teremt, és legfőképp biztosítja a fiatalok minőségi tudáshoz való hozzájutását, későbbi sikeres elhelyezkedését. Az LMP számára sikeres vidéki Magyarország nem képzelhető el sikeres vidéki felsőoktatás nélkül. Ráadásul - ahogy ezt korábban már megszoktuk, más területekre is igaz - mindezzel alapvetően ellentétes irányt követnek a sikeres felsőoktatá ssal rendelkező országok. Nem állom meg, hogy ne reagáljak ez elhangzott oktatástörténeti példára vagy akár a német mintára. Mi is kiragadottnak érezzük ezt. (20.40) A két középkori egyetemi rendszer egyike a bolognai mellett a párizsi rendszer, itt volt k ancellári rendszer, de ez a kancellári rendszer valóban a szóhasználatában azonos csak azzal a rendszerrel, amiről most beszélünk, és a német rendszertől való különbözőségéről is sokat lehetne beszélni. Az egymástól is jelentősen különböző felsőoktatási mú lttal és gyakorlattal rendelkező országok három dologban azonban mégiscsak hasonlítanak egymáshoz. A siker titka egyrészt a hosszú távú tervezés, másrészt a közvetlen támogató felügyelet, harmadrészt pedig az intézményi önállóság növelése. Azok az országok sikeresek, ahol a kormányzat valódi stratégiai tervezést valósít meg, ahol vannak hosszú távú, közösen meghatározott és elfogadott célkitűzések, igazodási pontok, ahol a kormányzat időről időre megállapodik az intézményekkel. Ez kiszámíthatóságot, tervezh etőséget és legfőképpen biztonságot jelent. A stratégia megvalósításában az állam segítséget nyújt az egyetemeknek, nemcsak anyagilag, hanem szakmailag is támogatja őket. Nem mindenható kancellárokat ültet a vezetőségbe, hanem külső bizottságokon, sokszere plős szakmai testületeken keresztül segíti, felügyeli az intézményeket. Nem szól bele közvetlenül az irányításba, hanem finomabb és közvetett eszközökkel támogatólag lép fel, és szisztematikus módon próbálja a kormányzati politikához kapcsolni az egyetemek működését. Mindeközben az intézmények szabadsága nem sérül, sőt ellenkezőleg, a sikeres felsőoktatással rendelkező országok mindegyikében tendenciaszerűen nőtt az egyetemek és a főiskolák mozgástere. A biztonság mellett a rugalmasság is nagyon fontos össz etevője a sikernek, a vonzó és minőségi felsőoktatásnak, olyan felsőoktatásnak, ahonnan nem elmenekülni akarnak a fiatalok, mint ahogy ezt Magyarországon láttuk az elmúlt négy évben, hanem ellenkezőleg, külföldi diákok versenyeznek egymással azért, hogy be juthassanak az adott ország intézményeibe. Sajnos, stratégiai tervezéstől, az állam támogató hozzáállásától és a mozgástér növekedésétől igen messze vagyunk, és most még inkább eltávolodunk mindettől. A kormány meghosszabbított kezeként működő kancellárok - hiszen a miniszterelnök bízza meg őket - rendszere egy ezzel teljesen ellenkező felfogást tükröz. Félreértés ne essék, a Klinghammerféle felsőoktatási stratégia sem arról beszél, hogy olyan formában kellene a kancellári rendszert bevezetni, mint ahogy m ost a kormány tervezi. Pusztán arról van benne szó, hogy az eddigi gazdálkodási, működési gyakorlatot át kell gondolni, és valami közös, a szereplők egyetértését bíró működési modellt kell megvalósítani. Persze tudjuk, hogy mi lett a sorsa a dokumentumnak. Valamelyik minisztériumi fiók mélyére került végül, a kormány nem fogadta el, ahogy a felsőoktatási kerekasztal összehívását, a felsőoktatási szereplők bevonását sem tartják már fontosnak. Összefoglalva: a kivéreztetett felsőoktatási szférának nem a kormá ny meghosszabbított kezeként működő kancellárokra, hanem a források visszapótlására és hosszú távú tervezésre van szükségük. Ehelyett továbbra sincs a felsőoktatásnak elfogadott stratégiája, továbbra sincsenek egyeztetések, továbbra se vonják be a szereplő ket a döntések meghozatalába. Legalább az új felsőoktatási államtitkárt kinevezték végre, de hogy ő mit akar, azt még nem tudjuk. A Lehet Más a Politika arra
