Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - Tóth Csaba (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - „Magyarország tényleg jobban teljesít? Miért nem megbízható a Szerencsejáték Zrt.?” címmel - ELNÖK: - TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
330 milyen típusú szerencsejátékok szervezésével tud ŕ leghatékonyabban hozzájárulni ŕ költségvetési bevételekhez - nyilatkozta ŕ nemzetgazdasági tárca. Ezekre tekintettel kérdezem tisztelt államtitkár urat: ö n szerint miért nem megbízható szerencsejátékszervező ŕ Szerencsejáték Zrt.? Miért nem nyert ŕ Szerencsejáték Zrt. egyetlenegy koncessziót sem? Talán mert ŕz állami cég nem elég átlátható vagy nem megbízható adófizető? S végül, miért mond le ŕz állam éven te sok milliárd forint osztalékról, magáncégek javára? Várom válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Válaszadásra megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak. TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : (Mikrofon nélkül kezdi meg hozzászólását.) Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt azért a Szerencsejáték Zrt.ért krokodilkönnyeket hullatna… ELNÖK : Államtitkár úr, a csíptetős mikrofont! (Tállai András felteszi mikrofonját.) Kérem az órát visszaállítani! (Megtörténik.) TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Elnézést! Tehát mielőtt ön szocialista képviselőként krokodilkönnyeket hullatna a Szerencsejáték Zrt.ért é s annak bevételeiért, idézzük már vissza azt az időszakot, amikor önök kormányoztak, bár ön még nem volt akkor országgyűlési képviselő, de mégiscsak abban az időben akarták, 2004ben, 2007ben és 2008ban is értékesíteni, privatizálni a Szerencsejáték Zrt.t. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Szakmai érvek nem voltak, kizárólag politikai érvek hangoztak el, hogy miért kell befektetők, magántulajdonosok kezébe adni a Szerencsejáték Zrt.t, az állami szerencsejátékszervezési jogokkal együtt. Egyszer még azt az érvet is felhozták, hogy azért, mert az európai uniós jogok ezt kívánják. Ez nyilvánvalóan nem volt igaz. Gyurcsány Ferenc az új tulajdonosi programban akarta a Szerencsejáték Zrt.t értékesíteni magánemberek számára. (Korózs Lajos: Andy Vajnáró l beszélj már, András!) Beszéljünk arról, hogy mit akart Veres János pénzügyminiszter! Ő azt mondta a 2007es adótörvények módosításánál, hogy „ez a rendelkezés kellő rugalmassággal teszi lehetővé nemcsak azt, hogy az ország területén egyszerre hét amerika i típusú játékkaszinó működhessen, hanem azt is, hogy egyegy régióban egész kaszinóváros is kialakítható legyen”. Ezek az élményvárosok ha megvalósulnak, első kategóriás kaszinók köré szerveződtek volna, és az államtól vásárolt 20 plusz 10 éves üzemelteté si koncesszió birtokában. Hát mit akart a Szocialista Párt? Kétszer jobban el akarta adni, mindezt persze ügyes pályáztatással. A szocialista kormány három projektet propagált elsősorban. Az adó- és szerencsejátékszabályok 2007. év végi módosítását saláta törvénybe csomagolva fogadta el a parlament. Azt írja egy akkori elemző, hogy a Gyurcsány, majd a Bajnaikabinet a kaszinóvárosokkal kapcsolatos döntésekben mindenben a fejlesztők, a befektetők igényeit és menetrendjét követte. (Közbeszólások az MSZP sora iból.) Tehát a szocialisták a befektetők elvárásai szerint akarták privatizálni a teljes Szerencsejáték Zrt.t, illetve az állami jogokat. 2009ben egy kaszinót értékesítettek is, ez a King’s City volt, amit olyan pályázatként írtak ki, amire ez az egy pál yázat érkezett, és természetesen ezt meg is nyerte. Ezt később a Fideszkormánynak kellett felmondania törvénytelenség miatt. Kérdezem én önt, képviselő úr, hogy kérdése a Fideszkormány felé a szerencsejátékkal kapcsolatosan hitelese. Hitelese, amikor a Fidesz megteremtette annak a lehetőségét, hogy egyrészt a Szerencsejáték Zrt. teljes állami tulajdonban maradjon, bizonyos szerencsejátékok teljes egészében állami monopóliumban maradtak? Európában kétféle típus van (Dr. Bárándy Gergely: Vajnáról
