Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - Sallai R. Benedek (LMP) - a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez - „Helyzetbe akarja-e hozni a kormány a vidékfejlesztési forrásokkal azokat, akik erre rászorulnak?” címmel - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter:
321 rendszerből, illetve nem kizárják, hanem a rendszer kizárja őket. Azok, akiknek nincs meg a tőkéjük, hogy előfinanszírozzanak, ugyanígy nem tudnak hozzájutni ezekhez a forrásokhoz, és ez eleve egy kontraszelekciós hatásként azt teremti meg, hogy e zek a pályázati források leginkább oda jutnak el, ahol már van, és ahol pedig a legtöbbet kellene segíteni, a legtöbbet kellene teremteni, oda nem tud eljutni. Ez irányban tettem fel a miniszter úr részére a kérdésemet, hogy a kormánynak milyen elképzelése i, milyen tervei vannak azzal kapcsolatban, hogy ezt a kontraszelektív hatást megszüntessék. Hogyan tudja elérni a kormány, hogy azok a támogatások, amelyek a következő öt évben fognak érkezni, valóban a célcsoporthoz jussanak el, ne pedig egy helytelen st ruktúrát tartsanak fenn? Ez az, ami leginkább láthatóan foglalkoztatja a vidéket, mert hiába van soksok pénz olyan beruházásokra, amelyek nem teremtenek fenntartható munkahelyeket, csak egyegy időszakban fejlesztéseket, mindezek nem oldják meg a vidék pr oblémáját. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Lázár János miniszter úrnak. LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter : Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvis előtársaim! Kedves Képviselő Úr! A legutóbb is jeleztem önnek, amikor múlt héten azonnali kérdést tett fel a vidékfejlesztési források arányát, illetve finanszírozhatóságát illetően, hogy Kis Miklós államtitkár kollégám, vidékfejlesztésért felelős államtit kár áll az ön rendelkezésére, tudomásom szerint kereste is önnel azóta a kapcsolatot, és remélem, hogy szakmai konzultációra alkalom és lehetőség nyílik. (15.20) Köszönöm, hogy a mostani kérdését feltette, amely most már nem a tartalomra, hanem a megvalósí thatóságra és a fenntarthatóságra, a finanszírozhatóságra vonatkozik. Ha megengedi, mégis megragadnám az alkalmat, hogy a tartalmat is néhány mondat erejéig érintsem. Magyarország 2014 és 2020 között 10141050 milliárd forintot fordíthat vidékfejlesztésre - ebbe természetesen nem értendő bele a földalapú támogatásnak vagy az alanyi jogú támogatásoknak a rendszere. Ebben a pályázati rendszerben, amit nem is hívnék igazából pályázati rendszernek, azt a célt tűzzük ki, hogy sokkal élhetőbb legyen a vidék, mint manapság, próbáljuk a vidék helymegtartó képességét növelni, az oda születő emberek életlehetőségeit bővíteni annak érdekében, hogy ne kelljen elvándorolniuk, illetve az ottani természeti erőforrások, valamint a munkaerejük, képességük, tehetségük és szor galmuk alapján képesek legyenek boldogulni. Ma ez nincs így. Ha megnézi a vidéki településeket, azoknak a lakosságarányát, demográfiai folyamatait, akkor tapasztalhatja, hogy jelentős mértékben csökken az ország leghátrányosabb településeinek a lakossága, sőt az ország északi, keleti peremein, sőt még a délnyugati részén is lakosságelvándorlás van azért, mert a kis közösségek nem tudják a megélhetést biztosítani. A mi legfontosabb célunk az, hogy ezt a pénzt ennek a megélhetésnek a föltételeivé tegyük, azza l támogatni próbáljuk, amit az Európai Uniótól kapunk. Mi úgy gondoljuk, hogy leginkább, a leggyorsabban és a leghatékonyabban akkor tudjuk ezt megtenni, ha gazdasági támogatás lesz belőle, alapvetően agrártámogatás, tehát a vidékfejlesztés fogalma az agrá rtámogatással, az agrárfejlesztéssel szinonim fogalom lehet a vállalkozókat illetően. Ez a vita még zajlik az Európai Bizottsággal. Az operatív programnak, amelyet ön jól ismer az előző időszakból, a belső tartalmát a kollégáim most véglegesítik, de jó rem ényünk van arra, hogy a forrásokat a nagyoktól a kicsik felé képesek legyünk csoportosítani. Én kudarcnak tekintem azt, hogy az elmúlt hét esztendőben a vidékfejlesztési források vagy a földalapú támogatás 7080 százaléka a nagyokhoz került és nem a kicsik hez. Szerintem ez a dolog okokozati összefüggésben van a vidék megtartó képességének a romlásával és azokkal a társadalmi tendenciákkal, amelyekkel kénytelenek vagyunk mindannyian vidéki parlamenti képviselőként szembesülni.