Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés volt országgyűlési képviselő haláláról (Hasznos Miklós) - Bejelentés napirenden kívüli felszólalókról - ELNÖK: - MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik):
295 álmodtunk 25 éve”. Hát, tisztelt hölgyeim és uraim, ennek a kijelentésnek a fényében, a mindennapi tapasztalatokat figyelembe véve, azért két megállapítást tehetünk, illetve azt mondom, hogy két verz ió létezik. Az egyik verzió az, hogy a miniszterelnök úrnak halvány fogalma sincs arról, hogy a nagy magyar valóság ténylegesen micsoda, halvány fogalma sincs arról, hogy a vidéki emberek mitől, kiktől és hogyan szenvednek az év minden napján. A másik verz ió pedig az, hogy a miniszterelnök úr nagyon is tisztában van azzal, hogy mik a problémák a közbiztonság területén Magyarországon, de tudatosan csúsztat, sőt tudatosan hazudik. Mondanom sem kell, hogy egyik verzió rosszabb, mint a másik. Nem lehet ilyen me gállapításokat tenni, hogy 25 éve erre vártunk. Lehet, hogy a Belügyminisztérium különböző irodáiban és a Miniszterelnökség különböző irodáiban az íróasztalon rend van, de a magyar társadalomban, a magyar vidéken aligha. Azt gondolom, ezzel mindenki tisztá ban van. Persze, abból is kiindulhatunk, hogy a miniszterelnök úr joggal mond ilyeneket, hiszen ahol sok millió forint jut arra, hogy egy hozzátartozóm vagy egy vélhetően hozzám közeli ember mobiltelefonja eltűnik, és sok millió forintot áldozunk DNSvizsg álatokra, és a Nemzeti Nyomozó Iroda életvédelmi osztálya kezd mobiltelefonok ügyében nyomozni, ahol külön terrorelhárító központot hozunk létre a politikai apparátus védelmére, nagyon sokféle verzió elképzelhető, akkor azt mondhatjuk, hogy igaza van. De a helyzet az, hogy a vidék Magyarországán nem ez a helyzet. (13.30) Egészen konkrétan arról van szó, hogy ezek mindennaposak. Elég, ha csak az elmúlt napok, az elmúlt hetek történéseit vesszük figyelembe, ahol pedagógusokat bántalmaznak; ahol egy nap három különböző településen mentősöket, orvosokat, egészségügyi dolgozókat bántalmaznak; ahol nőket erőszakolnak meg; gyermekeket rabolnak ki naponta - országos szinten, naponta beszélünk erről a jelenségről ; ahol idős emberek otthonaiba naponta törnek be, és jó esetben nem lesz tragédia a vége; ahol arról beszélhetünk, hogy a személy és vagyon elleni bűncselekmények soha nem látott mértékben testet öltöttek. Elhiszem, hogy az önök statisztikája egészen mást mutat, köszönhetően a szabálysértési értékhatár soha nem látott mértékű megemelésének, de mi szeretnénk itt is és ezúton is leszögezni, hogy nem statisztikát kell javítani, hanem közbiztonságot. Arra kellene törekedni, hogy az átlagember szubjektív biztonságérzete emelkedjen. A szubjektív biztonságérzete! Ho gy ha meglátok egy rendőrt, ne az jusson eszembe pavlovi reflexként, hogy miért fog megbüntetni és miért veszi elő a sárga csekket, hanem az jusson eszembe, hogy de jó, hogy itt van, mert ezáltal is biztonságban vagyok. Kijelenthetőe, hogy 25 éve erre a r endre vártunk, vagy miniszterelnök úr ezt meg mernée kérdezni, ki mernée jelenteni Magyarország 3200 településének bármelyikén egy idős, egyedül élő embernél, bármelyik kis faluban? Most nem akarok konkrétumokat mondani, csak a hasamra ütök: bármerre eld objuk a követ, és a képzeletbeli térképen amelyik falut eltalálja, meg merem kockáztatni, hogy ott senki nem írná alá azt, hogy a miniszterelnök úrnak igaza van. Mert beszélhetnénk arról, hogy mitől lenne rend Magyarországon. Ha zéró toleranciát hirdetnénk a közlekedéshez hasonlóan a személy és vagyon elleni bűncselekmények tekintetében, ha új rendőrségi törvényt hoznánk létre, amely a mai nap kihívásainak megfelel, ha a rendőrök képzését emelnénk, színvonalát javítanánk, és nem arról kellene olvasni, mint néhány héttel ezelőtt, hogy a Józsefvárosban rendőröket vernek; ha a szabálysértési értékhatárt 50 ezer forintról 5 ezer forintra csökkentenénk, és akkor garantáltan lehetne arról beszélni, hogy nem marad megtorlatlanul semmilyen vagyon elleni bűncselekmén y, akkor lehetne beszélni arról, hogy 25 éve erre vártunk. Most viszont arról lehet beszélni, hogy körülbelül a 80 évvel ezelőtti közbiztonságot sírja vissza ma Magyarországon mindenki, nem pedig arról kell beszélni és nem azt kellene hallgatnunk, hogy a m iniszterelnök úr szerint 25 éve soha nem látott rend van.
