Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 13. kedd (4. szám) - Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat sürgős eljárásban történő általános vitája - KUNHALMI ÁGNES (MSZP):
95 Ez abból is látszik, hogy a társadalmi különbségek négy év alatt mélyültek. Minden erőfeszítésük ellenére, bármekkora hatalmat kaptak hozzá, mélyülte k. A szegénység Magyarországon terjed. És a legnagyobb baj, hogy az oktatásnak a szegénységkompenzáló képessége, a tudásátadó képessége Magyarország gazdaságának, amiről Szijjártó úr is beszélt, a magyar gazdaság innovációra való képességének, kreativitásá nak alapja az új tudás. Ehhez az új tudáshoz kell olyan szemlélet, ami számomra azt tükrözné, hogy önök felemelik az oktatás ügyét Magyarországon, és nem egy csődgondnokság alá helyezik, hanem gyakorlatilag egy saját minisztériumot alkotnának hozzá. Az az érvük, amit korábban hallottam, a Házban most, a vita alatt nem hangzott el, hogy alapvetően szétválasztották az önkormányzati és az országgyűlési képviseletet az új választójogi törvényben. Azt az érvet, hogy a lakosok ügyeivel, az állampolgárok ügyeivel egyébként az önkormányzatoknak kell majd foglalkozniuk, akkor fogadhatnám, fogadnám el az önök részéről, ha nem építenék le tudatosan az önkormányzást Magyarországon ilyen mértékben, és azokat a társadalmi szempontokat, az állampolgári kapcsolatok nagy rés zét nem egy rossz kormányzati struktúra alá sorolnák be, ahol gyakorlatilag az emberi ügyek és kapcsolatok teljes mértékben elvesznek. Ez a kormányzati politika valójában azt üzeni az országnak, hogy meg se próbáljanak aktívan részt venni egyébként a saját ügyeik intézésében. Ezt majd az önök kormányzata, kormányzati struktúrája vagy éppen a Fidesz elnöksége vagy az önök frakciója eldönti. Teljesen mindegy, hogy Magyarországon ki mit gondol a világ alakulásáról, ki mit gondol a saját életéről, nincs döntési lehetősége. És ezt az emberek egyre jobban érzik, hiszen önök is látják, hogy a politikai elit egészétől fordulnak el Magyarországon. Nagyon sok szavazatot vesztettek, nemcsak a rendszerváltás óta meglévő pártok, hanem valójában a politikai elit egésze va lahogy elszakadt a magyar valóságtól. Legyenek azok friss pártok, vagy legyenek azok régebbi, a rendszerváltás óta meglévő pártok, legyen például az én pártom, az MSZP. Nekem az a szomorú ebben az egészben, és ez a kormányzati struktúra számomra azt világí tja meg, hogy a rendszerváltó politikai elit jobboldali fele mit sem tanult egyébként az elmúlt huszonvalahány évből. Ez a struktúra öncélúvá vált, egy öncélú hatalom fenntartását szolgálja. És ezzel lehet választást nyerni. Én nem ezt vonom kétségbe. Önök megnyerték a választásokat. Kétharmadot kaptak. De milyen áron? És milyen árat fognak fizetni például a magyar gyerekek? Tíztizenöt év múlva mi lesz ebben az országban? Ezt a kérdést kell mindig feltenni önmagunknak, minden politikusnak, régieknek és úja knak, irreleváns, öregeknek és fiataloknak: hogy miért akarom kormányozni az országomat? Ma már azt én nem fogadom el, hogy megmentsük a kommunistáktól. Ugye, ez már nem tartozik a magyar közbeszédhez, ezt már önök nem tudják legitimen mondani. Ez nem lesz érv. Végezetül, rémisztő következménye lesz annak, amit egyébként önök csináltak. Ez a minisztériumi struktúra csak az egyik jól látható tünete annak, mennyire elszakadtak önök a hétköznapi valóságtól. Mindez pontos lenyomata annak, hogyan zárja be magát a Fidesz, és hogyan zárja be magát a kormány a saját maga által felépített belső világba, amelynek egyre kevesebb köze van az emberekhez. Attól, hogy kétharmaddal megnyerték a választást, nem fogják tudni megvédeni a magyar embereket attól, hogy a világ le hagyjon bennünket, és túllépjen rajtunk, magyarokon. Ez a politika hosszú távon, amelynek tünete ez a kormányzati struktúra, a lassú elszegényedés és a végtelen középszerűsödés politikája Magyarországon. Mindennél jobban kifejezi a kormánypártok hozzáállás át az a szándék, hogy a kormányzat által az elmúlt négy évben oly sokszor büszkén képviselt, valódi sikertörténetnek, igazi zászlóshajónak aposztrofált három terület, az oktatás, a foglalkoztatás és az energia sem a minisztériumok, de még a parlamenti bizo ttságok nevében sem kapott helyet. Külön fájó számomra, hogy ma már csak kulturális bizottságról beszélhetünk, és az oktatás ügye, de úgy hiszem, fideszes oktatáspolitikus barátaim is ezt ugyanígy gondolják, még a nevében sem szerepel a bizottságnak.
