Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 13. kedd (4. szám) - Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat sürgős eljárásban történő általános vitája - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
91 valódi súlyának megfelelően a szociálpolitika, az oktatás, az egészségügy szempontja. Immár a harmadik Orbánkormányban nincs önálló képviselete a munkahelyteremtésnek, a foglalkoztatásnak, amit abban az esetben el is lehetne fogadni, ha lenne egy olyan stratégia, amelynek működése igazolja, hogy van érdemi együttműködés az e kérdésben érintett intézmények között. A törvényjavaslatból látható, hogy a minisztériumi rangra emelt területek között a környezeti fenntarthatóság, de még a környezetvédelem sem szerepel. Nem szerepel a fenntarthatóság és a környezetvédelem, pedig a 2012. január 1jén hatályba lépett alaptörvény a környezeti fenntarthatóság tekintetében számos garanciális szabályt épített be a rendelkezései közé. Az alaptörvény teljes szövegé t áthatják a környezetvédelemmel, a fenntartható fejlődéssel és a jövő generációkért érzett felelősséggel kapcsolatos alapelvek. A Nemzeti Hitvallás rögzíti azt a vállalást, hogy a Kárpátmedence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk , továbbá felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Az alaptörvény kimondja, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az e rdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Szeretném felhívni a figyelm et az Országgyűlés 18/2013. számú határozatával elfogadott nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiára is, amely szerint a fenntarthatóság azt jelenti: „Az adott időpillanatban saját jólétét megteremtő generáció nem éli fel, nem meríti ki erőforrásait, hanem megfelelő mennyiségben és minőségben a következő generációk számára is megőrzi, bővíti azokat. A még meg sem születettek, vagyis a szavazati joggal még nem rendelkezők érdekeit úgy lehet megvédeni, hogy a most élők értékrendi, alkotmányos vagy más i ntézményi korlátokat állítanak önnön mozgásszabadságuk elé. Tisztázzák azokat a határokat, amelyeken túl bizonyos lépéseket nem tesznek, nem tehetnek meg, és hogy a kísértésnek ellen tudjanak állni, előre akadályokat gördítenek maguk elé.” A keretstratégia értelmezésében „a fenntarthatóság új viszonyrendszer az emberek, a társadalmak és a természeti környezet között, ahol az emberi cselekvéseket az értékkövetés határozza meg”. A keretstratégia megállapításai korszerűek, előremutatóak és nélkülözhetetlenek a jövőnk érdekében. A tisztelt Ház elé került kormányzati struktúra a fenntartható fejlődéstől való távolodást vetíti előre. A helyzetet pontosan jellemzik a tények. Nézzük meg, hogyan is állunk a Nemzeti Hitvallásban vállaltakkal, mennyire ápoljuk és óvjuk természet adta értékeinket, milyen mértékű felelősséget vállalunk, és hogyan védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Amennyiben ma minden ember a Földön az átlag magyar fogyasztó színvonalán terhelné a környezetét, akkor majdnem kettő Föld bolygóra lenne szüksége az emberiségnek. Vagyis milyen mértékű felelősséget vállalunk az utánunk jövő generációkért, ha már nyár közepére feléljük azokat az erőforrásokat, amelyeket egy évre kellene beosztanunk? Hogyan védelmezzük az utánunk jövő nemzedék ek életfeltételeit, ha a termőföldet tízszer, tizenötször gyorsabban pusztítjuk, mint amilyen mértékben az képes lenne megújulni? Mennyire óvjuk hazánk természet adta értékeinket, ha mára a természetes vegetációs örökségünk az ország területének néhány szá zalékára zsugorodott? Persze dicsekedhetnénk azzal, hogy milyen mértékben javultak a környezeti mutatóink, például milyen jól teljesítünk a széndioxidkibocsátás csökkentése terén. A csökkenés ténye igaz, csakhogy ezt az átalakuló, főként kiüresedő gazdas ági szerkezet hozta magával, és nem a környezeti tudatosság, vagyis a környezetért szorgoskodó intézmények. Másrészt dicsekedhetünke az eredménnyel, amikor saját ökológiai kapacitásunkhoz képest ez a kibocsátás nagyon is jelentős? 2011ben az ország nettó kibocsátása annyi volt, hogy a saját kibocsátásunk elnyeléséhez 12,5 millió hektár erdőre lenne szükség, de mint tudjuk, csak 2 millió hektár van.
