Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 13. kedd (4. szám) - Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat sürgős eljárásban történő általános vitája - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS
77 összkormányzati koordinációt. Ez nem hagyomány nélküli, a magyar közjogi hagyományokban a miniszterelnöknek mindig saját miniszterelnöki munkaszervezete létezett, mint ahogy a miniszterelnök mindig személyében erős a mag yar alkotmányjogi rendszerben. Természetesen a munkaszervezete is a kormányzaton belül folyamatosan ellátta a koordinációs felelősséggel járó tevékenységeket, megpróbálta összehangolni a kormányzati munkát, megpróbálta behajtani a választóknak tett kormány zati ígéreteket, és megpróbálta a társadalompolitikai szempontokat - nyilvánvalóan - érvényesíteni. Így volt ez 1990ben is, amikor először a Miniszterelnöki Hivatalt, élén közigazgatási államtitkárral megszervezték, így volt ez 1998 és 2002 között is, aho l a Miniszterelnöki Hivatal ugyan nem lett minisztérium, de mégiscsak miniszter vezette Stumpf István személyében. Lényegében ennek a struktúrának a megtartása mellett, bár bizonyos szervezeti egységek folyamatos változásával működött a struktúra egészen 2 010ig. 2010ben érdemi változásokra került sor a Miniszterelnöki Hivatal formális megszüntetése mellett, a miniszterelnök munkakörnyezetének leszűkítése mellett és egy más típusú koordinációs feladat ellátása okán. Ezt az indokolta, hogy a kétharmados tör ténelmi többséggel rendelkező FideszKDNPpártszövetség 2010ben kísérletet tett az ország közjogi berendezkedésének újraalkotására, egy új alaptörvény, egy új jogrendszer megalkotására, ezért a politikai, társadalompolitikai, összkormányzati koordinációt döntően a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium látta el, hiszen maga a feladat és a munka is alapvetően igazságügyi jellegű volt. Figyelmeztetem önöket, és ajánlom figyelmükbe, hogy 2010 és 2014 között, bár nagy vitákkal, de a Magyar Országgyűlés lény egében az elmúlt évtizedek közjogi rendszerét teljes egészében újraalkotta, és lezárta a rendszerváltozás korszakát azzal, hogy új alaptörvény született. (14.50) Megszülettek a kétharmados törvények, megszületett az új polgári törvénykönyv, az új büntető t örvénykönyv, és sorolhatnám azokat az ágazati törvényeket, amelyek újraszabályozzák a társadalom bizonyos részeinek működését és megteremtik annak kereteit. Ehhez a munkához a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tevékenységére volt szükség. Most a mi niszterelnök úr azt javasolja önöknek, hogy újításként a korábbi magyar közjogi berendezkedésben a minisztériumok között legyen különbségtétel: a szakpolitikát az előbb felsorolt minisztériumok, míg az összkormányzati koordinációt elsősorban ellátva a Mini szterelnökség dolgozzon. Azért mondom, hogy elsősorban az összkormányzati koordináció lesz a Miniszterelnökség feladata, mert ez nem kizáró fogalom, tehát a Miniszterelnökségnek természetszerűen lehet olyan feladata is, amely szakpolitikai jellegű a kormán y feladatellátásának keretében. Úgy gondolom, hogy a javaslatról általánosságban el lehet mondani, hogy mégiscsak Magyarország demokratikus jogviszonyai között kivételesen három alkalommal megválasztott magyar miniszterelnök terjeszti azt elő. Bízhatunk ab ban, hogy akár tetszik a miniszterelnök tevékenysége a parlamenti képviselőtársaim jelenlegi kisebbségének, akár tetszik a parlamenti képviselőtársaim jelenlegi többségének, nem vitathatjuk el, hogy az elmúlt 25 évben az ország irányítását, működtetését il letően a miniszterelnök úr jelentős tapasztalatra, mondhatni, páratlan tapasztalatra tett szert. Azt hiszem, ez felhatalmazza arra, hogy olyan kormányzati struktúrára tegyen javaslatot, amely legjobb belátása szerint elsősorban az ország javát szolgálja, é s azt, hogy ez az ország jól kormányozható legyen, és a jó kormányzás legyen jellemző arra a munkára, amelyet a végrehajtó hatalom természetesen nagy társadalmi kritikák által övezve folyamatosan végez. Úgy hiszem, hogy ez egy letisztult, világos, egyértel mű, nem bonyolult, nem körülményeskedő, nem balanszírozó, nem politikai egyensúlyra törekvő kormányzati struktúra. Természetesen könnyű a helyzete a miniszterelnöknek, hiszen nem koalíciós kormánya, hanem egy kétharmados parlamenti felhatalmazással bíró és egy mögötte kétharmados parlamenti többséget tudó kormánnyal kell a következő négy évbe belevágnia. Nyilván más annak a helyzete, aki koalíciós kormányzásra kényszerül, az rányomja a bélyegét a kormány jellegére, struktúrájára. Soksok téma, soksok
