Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 10. szombat (2. szám) - Orbán Viktor miniszterelnök ünnepélyes eskütétele - Himnusz - Orbán Viktor miniszterelnök felszólalása - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
7 Tisztelt Ház! Tudatában vagyok annak, hogy az emberi magatartást végül is nem külső viselkedési utasításoknak, különösen nem kormá nyzati döntéseknek és legkevésbé kormányfői felhívásoknak, hanem mélyről, a lélek mélyéről jövő késztetéseknek kell, kellene szabályozniuk. A belső meggyőződésnek szabályoznia kellene az élethez, az idősekhez, a gyerekekhez, a felebarátokhoz, a más neműekh ez, az igazsághoz és magához a közösséghez fűződő viszonyunkat. Nevezhetjük ezt egyszerűen lelkiismeretnek is. Ezért itt a politikának, a kormányzatnak, a miniszterelnöknek fokozott óvatossággal kell eljárnia, tudván, hogy vékony jégen jár, s a jó szándék és jóakarat - még pontosabban: a jó szándéka és a jó akarata - könnyen visszájára fordulhat, s illetéktelen beavatkozásnak, erőszakosságnak tűnhet fel. Ugyanakkor, tisztelt Ház, nem fogadhatunk el olyan közállapotokat, amelyben a lelkiismeretesen eljárók, a törvényeket betartó emberek folyamatosan rosszul járnak, míg a lelkiismeretlen, a farizeus, a szabályokat kijátszó mindig jól jár, és előnyt szerez. Ha idejut az ország, a közélet szereplői nem maradhatnak csendben, és nem lehetnek tétlenek. Kellő körült ekintéssel, mértéktartással, a személyes méltóság tilalomfáját tisztelve, de szerepet kell vállalniuk az ország helyes rendjének helyrebillentésében. Ezt várom el magamtól, a kormányzatban dolgozóktól, és ezt kérem önöktől, parlamenti képviselőktől is. Tis ztelt Ház! A 2010 óta épülő új korszakban az egyén és a közösség kapcsolatát is új szabályok alakítják. A liberális alkotmány nem kötelezte a kormányokat a nemzeti érdekek szolgálatára. Nem kötelezte, hogy ismerjék el és erősítsék a világban élő magyarok n emzetünkhöz tartozását. Nem védte meg a közösségi vagyont, nem védte meg az embereket az ország eladósításától és kifosztásától; s a szabadság nevében végül családok százezrei jutottak adósrabszolgaságba. Én elkötelezett leszek a jövőben is, hogy az embere k munkája, teljesítménye és érdeke, valamint a közösség, a nemzet élete közötti kapcsolat megmaradjon, sőt erősödjön. Számomra a társadalom nem egyének puszta halmaza, hanem közösség, szerves szerkezet. Ez a nemzeti és keresztény ihletettségű társadalomért elmezés adja majd munkám eszmei alapját és egyben célját is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tapasztalatom szerint a jólét és egy ország lelki állapota összefüggnek egymással. Jólét csak olyan országban szökhet szárba, amelynek helyes az önismerete, megfelelő az önbecsülése, és él benne a büszkeség érzése. Vagyis: tisztában van a lehetőségeivel, senkinél sem tartja magát alávalóbbnak, és komoly teljesítményeken nyugszik saját nagyszerűségének tudata. Az ilyen országok képesek tiszteletre méltó gazdasági eredmén yekre. Képesek folyamatos gyarapodásra, és polgáraiknak is képesek megadni ennek esélyét; vagyis rendelkeznek a békés gyarapodás képességével. Ehhez, tisztelt Ház, erő kell, mert a békét csak az erős adhatja meg, békét csak az erős teremthet. De, tisztelt hölgyeim és uraim, a béke nem egyenlő a háború hiányával. A béke sokkal inkább az igazság gyümölcse. Az igazságosság pedig abban áll, hogy mindenkinek meg kell kapnia azt, ami megilleti, és meg kell tennie azt, ami tőle elvárható. Megkapnia, ami megilleti, és megtennie, ami tőle elvárható életállapotának megfelelően, és mindeközben az igazságosság vagy ennek hiánya nem lehet hivatkozás az életállapotunkból fakadó kötelességeink alóli felmentésre. Harminc év politikai tapasztalata alapján az a meggyőződés al akult ki bennem, hogy az igazságosságnak ez a kiegyensúlyozott és árnyalt felfogása teremt olyan országot, amelyben békesség uralkodik, amelynek alaphangja a derű, és amely képes a világ más országaival versenyképes gazdasági teljesítményt nyújtani. Tiszte lt Képviselőtársaim! Nyitott világgazdaságban élünk. Ezért az igazságos, de gazdaságilag nem versenyképes országok előbbutóbb hanyatlani kezdenek és szegénységbe süllyednek. A szegénység pedig irigységet szül, amely véget vet a békességnek, és egyszerre n yit teret a legkicsinyesebb és a legsúlyosabb háborúság előtt. S ugyanígy, a gazdaságilag versenyképes, de igazságtalanul elrendezett életet élő országokban az erős letiporja a gyengébbet. Nincs tekintettel a másik emberi méltóságára, így szükségszerűen
