Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 12. hétfő (3. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
57 Akkor is a z történt, hogy a KDNP nagyban bólogatott arra, hogy igen, rendet kellene tenni a végrehajtási rendszerben, mert egy teljesen elfuserált modell volt az, amit ’94ben bevezettek, hogy önálló bírósági végrehajtók működnek gyakorlatilag hatékony állami kontro ll nélkül. Ha egyszer a végrehajtói apparátus az állami akaratot érvényesíti, akkor jó okunk van azt gondolni, hogy ennek az igazi helye valójában a bírósági szervezetrendszeren belül lenne. Akkor a kereszténydemokrata képviselők, azt hiszem, Tarnai képvis elő úr azt mondták, hogy ez egy remek javaslat, meg fogják fontolni. Ezzel körülbelül úgy jártunk, mint a családi csődvédelemmel: ma is Harrach frakcióvezető úr elmondta, ugyanezt elmondta szerintem szó szerint 2010 májusában is. Az a helyzet, hogy amiket az imént elsősorban Staudt képviselő úr elmondott, hogy egyébként milyen érvényességi anomáliák lehetnek az egyes devizahitelszerződéseknél, ezt a jelenlegi helyzetben valóban esetről esetre, szerződésről szerződésre meg kell vizsgálni, hiszen nem ugyanazo k a típusú és nem ugyanazok a mélységű érvényességi problémák merülhetnek fel. No, ez a problémagörgeteg még inkább aláhúzza azt, hogy minden egyes hitelkárosultat engedni kell bíróságra menni. Tehát legalább a bírói úttól nem kellene elzárni a hitelkárosu ltakat, hiszen az elmúlt évek jogesetei is azt mutatják, hogy például ha csak azt a szabályt mérlegre teszi egy bírói fórum, hogy kellően tájékoztatva volte a fogyasztó a hitelszerződés megkötésekor, volte olyan elem vagy az árfolyamkockázattal voltake olyan tényezők, amelyek alapvetően érintik a szerződés egy lényeges elemét, akkor, azt gondolom, az emberek bírói úttól való elzárása egyet jelent azzal, hogy valójában nem vállalja fel a parlament a felelősségét annak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Látható volt az elmúlt évek pereiben, hogy a hatályos joganyag is a devizahitelszerződések jelentős részénél már arra sarkallja a bíróságokat, hogy az érvénytelenséget kimondják. Ehhez képest jó néhány család olyan helyzetben van, hogy végrehajtható okira t alapján vezetik a vagyontárgyukra, ingatlanjukra, lakásukra a végrehajtást. Ebben a parlamentnek cselekednie kell; mint ahogy cselekedni kellene abban is - és kíváncsi vagyok ebben a körben is a Fidesz álláspontjára , hogy meddig lehet azt eltűrni, hogy azok a bankok, amelyek ilyen devizahitelügyletekkel becsaptak embereket, utána szabadon forgathassák át a követeléseiket ilyenolyan kétes hátterű követelésbehajtó cégekre. Mi tettünk egy javaslatot, hogy ennek a vircsaftnak vessünk véget. Ezt egyszer ön ök lesöpörték az asztalról. Kíváncsi lennék, hogy most, az új ciklus kezdetén változotte a FideszKDNP véleménye, mint ahogy arra is kíváncsi lennék, hogy partner lennee a kétharmados többség abban, hogy a polgári törvénykönyv feketénfehéren mondja ki a devizaalapú hitelügyletek tilalmát. Erre egyszer javaslatot tettünk. Az elmúlt 13 évben láthattuk, hogy egy ilyen hibás termék milyen károkat okoz, nem csak a családoknak, az egész nemzetgazdaságnak. Itt lenne az ideje annak, hogy egy világos tilalmat mon djunk ki erre a Ptk.ban. Azért is beszélek arról, hogy ez nem pusztán az egyes családoknak, az egyes hitelkárosultaknak probléma, mert az elmúlt években az egész devizahitelkrízis magának a nemzetgazdaságnak a fejlődését is akadályozta. Abban, hogy a 2010es Matolcsyprogram megbukott, vastagon benne van a devizahitelkrízis, hiszen nem is lehetett remélnie azt egy józan pénzügyminiszternek, hogy amikor fuldokolnak a családok és még a tehetős emberek számára is nagy gondot jelent a devizahitel visszafizetés e, akkor az egykulcsos adó valamilyen módon a fogyasztást felpörgetné. Ez nem történt meg. Abban, hogy ez a várakozása Matolcsy Györgynek nem vált valóra, nagymértékben részes ez az egész devizahitelkrízis. Itt lenne az ideje már annak, miután már egy telj es ciklusa eltelt a kétharmados többségnek, hogy végre tiszta viszonyokat teremtsen. Ki kell mondani a devizahitelügyletek tilalmát, meg kell tiltani azt, hogy a bankok ezeket a követeléseket követelésbehajtó cégekre áttolhassák, és meg kell tiltani azt, hogy közjegyzői okirat alapján bármilyen vagyontárgyra egy devizakölcsönügylet alapján végrehajtást lehessen vezetni. Meg kell fontolni azt is, hogy a kilakoltatási moratórium, úgy, ahogy más ellenzéki képviselők javasolták, ne csak a szűken vett devizakö lcsönügyletek esetén merüljön fel, hanem akkor is, amikor egy szerencsétlen család azért vett fel forinthitelt és fulladt bele a forinthitelbe, hogy egyébként a teljesen bizonytalan árfolyammozgású devizatartozását törleszteni tudja.
