Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 12. hétfő (3. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
55 Nos, sajnálatos módon ez nem így van, hiszen a jelenlegi tö rvények alapján nem lehet pontosan meghatározni, hogy a végrehajtási eljárásban pontosan mi fogja megszakítani az elévülést, és jelen pillanatban sajnos azt kell mondjam, hogy ez is kiszolgáltatottá teszi az embereket. Úgyhogy nagyon sok feladat van, amely ek megoldásához végre már hozzá kellene kezdeni. Négy év után már semmilyen magyarázatot nem tudunk elfogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Gúr Nándor képviselő úré a szó. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Tisztelt Képviselőtársaim! Mind en bizonnyal emlékeznek még 2001re, emlékeznek még Orbán Viktorra, emlékeznek Matolcsy Györgyre, emlékeznek Járaira, jegybankelnöktől gazdasági miniszterig, miniszterelnökig. Na, ez az az esztendő, 2001, amikor gyakorlatilag útjára indult a történet. Csak azért mondom és idézem a szereplőket is, hogy világos és azonosítható legyen mindakkor, amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, hogy az egyoldalú szerződések megkötésének a története kikhez is rendelődik hozzá. A másik része a dolognak már nem ilyen messz ire tekint vissza, hanem csak négy esztendőre. Azt tudom mondani egy mondattal, hogy négy év, kétharmad semmittevése ennek az ügynek a kapcsán. Igen, semmittevés, vagy jobb esetben - vagy azt mondhatom, hogy kártékony tevékenység sokasága is. Mindazok mell ett, hogy parciálisan, részlegesen voltak érintettjei, akik jó értelmű haszonélvezőivé váltak az intézkedéseknek, ők jóval kevesebben voltak, mint azok, akik nem tudtak haszonélvezőivé válni a kormányzati intézkedéseknek. Azt kell hogy mondjam tehát, hogy háromnégy esztendeje, inkább négyöt esztendeje most már ott hever az ügy az asztalon, és önök tétlenül nézték a folyamatok alakulását, vártak hol a Kúria döntésére, hárítottak, sok minden egyéb mást csináltak. A kilakoltatási moratórium meghosszabbításáv al természetszerűleg egyetértünk, ebben nincs nézetbeli különbségünk, de azt hozzá kell tenni a dologhoz, hogy ez önmagában nem oldja meg a problémát. Ez sem nem elég, sem nem ad végleges megoldást, és hozzá kell tennem, hogy a probléma fokozódását hordozz a magában, majd egy későbbi időpontban jut majd olyan helyzetbe az érintett, amikor még kezelhetetlenebbé válik a történet. Tavaly nagyjából 120 ezer bedőlt hiteles volt, 15 ezer kényszerértékesítési kijelölésre került sor, és összességében tudják azt is, hogy 234 darab volt az az intézkedés, ami árverezéssel párosult. De hogy önök milyen intézkedéseket tettek, címszavakban. Végtörlesztés. (Németh Szilárd István: 170 ezer család!) Tudják, ismerik, az a végtörlesztés, amelyről olyan törvényt szültek itt a pa rlament falai között, amely arról szólt, hogy azon képviselőtársaim, adott esetben ott a másik oldalt, akik netán néhány tízmillió forintot visszafizettek, annak a 102050 millió forintnak az eredetét még a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sem vizsgálhatta. Ez a végtörlesztés nem azokról az emberekről szól, akik leginkább kárvallottjai voltak ennek a történetnek, nem. (Dr. Rétvári Bence: 170 ezren offshoreoztak Magyarországon?) Azokról a haszonélvezőkről, akiknek nem kellett volna ilyen értelmű segítő kezet nyú jtani, mert saját maguk is meg tudják oldani a problémát. Tudják, ezzel kell odaállni a nyilvánosság elé, ezt kell elmondani az embereknek, és ezt kell vállalni, hogy e mögött mi húzódik meg. De ugyanígy lehetne beszélni nyilván arról is, amit az ócsai lak ópark tekintetében tettek. Tudják, arról a 2700 millió forintos nagyságrendű beruházásról, ami a budai ingatlanok négyzetméterára feletti fajlagos árakkal párosul, és láthatjuk, hogy hogyan és miképpen van kihasználva, és milyen hasznosultsága van ennek a történetnek. No, ezt folytathatnám gyakorlatilag a végtelenségig, de nem teszem, inkább két mondatot arról a történetről szeretnék mondani, amit Csöbör Katalin képviselőtársam vetített előre. Szeretném
