Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 12. hétfő (3. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
53 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon fontos kérdés az előttünk fekvő javaslat, és sok minden elhangzott előttem. Nekem az volt az érzésem, amikor a bizottság előtt tárgyaltuk ezt a javaslatot, hogy a FideszKDNPs k épviselők úgy állították be, minthogyha most kerültek volna kormányra, és nem lett volna négy évük arra, hogy a problémát megoldják. Például Schiffer András javaslatára is - amelyet mi egyébként támogattunk, mert egy jó javaslat volt, még hogyha egy részme goldást próbált megfelelő módon kidolgozni - az volt a válasz, hogy majd, hogyha az egész csomagot beterjesztik, kidolgozzák, akkor milyen jó lesz, és akkor most az egyébként támogatható ötletekkel így különkülön ne foglalkozzunk. Tehát minthogyha nem nég y évük lett volna, hogy megoldják, és minthogyha 2010ben a devizahitelek kérdése nem lett volna napirenden és nem lett volna probléma. Ezek után, és természetesen, amit Z. Kárpát Dániel elmondott, ezt a javaslatot támogatni tudjuk, hogy a moratórium megho sszabbításra kerüljön, de azért dicshimnuszokat zengeni arról, hogy most újra a második vagy harmadik, az egymás után második és abszolút értékben harmadik Fideszkormány kezdetén is arról beszélünk, hogy a moratóriummeghosszabbítás a jelenlegi megoldás, ez vérlázító és felháborító. Azt is elmondanám, mert egy fontos momentum, hogy nem várjuk, hogy a valódi problémát olyan mértékben meg tudják oldani, mint amit önök itt elővezettek, és ez nem más, mint a forintosítás, vagy még ez is egy kicsit félrevezető, inkább annak a megállapítása, hogy ezeknek a hiteleknek a jó része devizában nem is jött létre. Ehhez, hogy ennek bármiféle alátámasztását megláthassák, elég lenne, ha beszélnének azokkal az ügyvédekkel, azokkal a jogvédőkkel, azokkal az otthonvédőkkel, a kik a bíróságokon próbálják ezeket az embereket képviselni, és bizonybizony, az utóbbi időben egyre több perben derül ki, hogy valójában nincs deviza ezen ügyletek mögött. Minden egyéb megoldási javaslat sajnálatos módon félrevisz, és nem a valódi megoldá shoz tudnak önök eljutni. Itt, hogy egykét példát említsek, szintén Z. Kárpát Dániel képviselőtársamhoz csatlakozva, a kölcsönszerződések jó részénél valójában nem történt meg az, hogy a szerződésben lefektették volna, hogy pontosan mekkora összegű devizá val tartozik az ügyfél, tehát devizában ezek létre sem jöttek, és ezeknek az összegeknek az elutalása meg egyértelműen forintban történt, ráadásul a bank is forintban indította ezeket az utalásokat, forintban érkezett meg az ügyfelek számlájára, és a banko k előtte átváltást sem tudnak bizonyítani az esetek majdnem 100 százalékában. Tehát amikor például konvertálási bizonylatokat kérnek a bíróságok előtt, ezeket nem tudják bemutatni. Úgyhogy ebben a helyzetben azt kellene megvizsgálni, hogy mely szervek nem látták el a feladatukat, amikor hagyták ezt az egész folyamatot. Itt akár az ügyészségre is gondolok, mert akár a csalás büntetőjogi tényállásába is belefér az, hogyha ez bebizonyosodik, márpedig sajnálatos módon bebizonyosodott, hogy a bankok valójában ne m devizahiteleket nyújtottak az esetek majdnem 100 százalékában. Ha önök megnézik, hogy a bankok valójában a könyveikben, a mérlegükben hogyan tartják, milyen devizában tartják nyilván ezeket az adósságokat, illetve milyen devizában nem, akkor azt fogják látni, hogy forintban tartják nyilván, és egy olyan kettős könyvelést vezetnek, ami az ügyfél felé devizában mutatja ki ezt a tartozást, de a hivatalos mérlegekben, a könyvekben, nézzék meg: ez forintban van kimutatva. Tehát nem igaz ezáltal, hogy a bankokat kár érné, ha visszaszámolással megállapítanák azt, hogy ezek valójában forinthitelek voltak. De ezen túl - és már ez is eleve felháborító, hogy ezzel senki nem foglalkozik, és Magyarországon megtehetik a bankok azt, hogy mindenféle kontroll nélkül, egyfajta fekete kettős könyvelést vezessenek, és semmilyen állami szervnek ez nem szúr szemet - azért azt is meg kell nézni, hogy kiknek a felelőssége vagy mely más szerveknek a felelőssége, hogy idáig eljutottunk. Sajnos meg kellene vizs gálni, és remélem, hogy a kormány erre is valamiféle beterjesztéssel fog élni, hogy akár a közjegyzőket milyen felelősség terheli, amikor automatikusan úgy írattak alá szerződéseket az ügyfelekkel, hogy a bankoktól kapták meg, ezek szövegét csak felolvastá k automatikusan az ügyfelek előtt, és anélkül, hogy bármiféle jogi kontrollal éltek volna, vagy amit a
