Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 11. szerda (9. szám) - A reklámadóról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP):
403 Ha önök is médiatartalomszabályozásról beszélnek egy reklámtörvény kapcsán, azzal azt ismerik el, hogy nem reklámtörvényről van szó, hanem a média tartalmáb a akarnak beavatkozni reklámtörvény címén. Akkor azt kell mondani, hogy szeretnénk a médiaszabályozásról egy új törvényt alkotni, be kell hozni a Ház elé, és akkor hosszan, nem háromórás lehetőséget adva arra, hogy valakik vagy valamilyen politikai erők eh hez egyáltalán érdemben hozzá tudjanak szólni vagy be tudjanak nyújtani javaslatokat, hanem akkor rendesen meghagyva az időt, kibeszélve azt, hogy egyébként ki milyen módon látná ezt megfelelő módon szabályozhatónak, akkor kell egy ilyen törvényt alkotni. De hogy most idehozunk egy ilyen reklámtörvénybe bújtatott médiaszabályozást, azt gondolom, hogy ennek túl sok alja nincs. Egyébként hozzáteszem, hogy aki azt mondja, hogy ettől egyébként majd a tartalom jobb lesz vagy a tartalomszabályozásnak ez jót fog t enni, szeretném elmondani, hogy az teljesen fordítva ül a lovon. Ez pontosan rosszabb helyzetet fog teremteni egyébként a médiatartalmakban. Egyrészt egy csomó vállalat kirakhatja a székhelyét Magyarországon kívülre, onnan sugározhat Magyarország irányába, és egyébként hiába van benne a tervezetben, hogy aki 50 százaléknál nagyobb mértékben magyar tartalmat külföldről sugároz Magyarországra, azzal majd lehet tenni bármit, aki itt ült az előző ciklusban, és végigvitatkozta például az ORTT kétéves beszámolója kapcsán, hosszú órákon keresztül például a médiatartalmakat, az pontosan tudja, hogy arra jutottunk sajnos, hogy nincs mit, nem tud mit tenni ma Magyarország azokkal a médiaszolgáltatókkal, akiknek kint van a székhelyük, ott van a szabályozásuk, ott fizet nek adót, és egyébként Magyarországra sugározzák az adást. Például a Cool TV jött akkor elő - nem tudunk vele mit csinálni, hiába írjuk bele ebbe a törvénybe. Ha erről van szó - még egyszer mondom , ez egy nagyon valós probléma. Egyébként sokfelől közelít jük meg. Az is nagyon érdekes kérdés, hogy ki mit tart értéknek és ki mit nem tart értéknek, ki szerint mi a kulturális környezetszennyezés és ki szerint nem. Azt gondolom, ezt kizárólag politikai pártok egyébként egy normális országban nem dönthetik el, d e beleszólásuk kell hogy legyen a politikai pártoknak is, ezt sokkal szélesebb társadalmi körben kell eldönteni, de akkor még egyszer hadd térjek oda vissza, hogy akkor tessenek ilyen szabályozást behozni ide, ne pedig reklámadó címén bújtassuk el ezt a do lgot. Azt, hogy politikai reklámért például miért nem kell fizetni, miközben az összes többi reklámért kell fizetni, nem értem, hogy ezt miért tették bele; illetve az a probléma, hogy értem, hogy miért tették bele. Ha megnézzük, hogy mely társasághoz tarto ztak az elmúlt két választási ciklusban azok a plakáthelyek, amiket önök teleraktak a saját plakátjaikkal milliárdos értékben, és ezt kiveszik a szabályozásban az adózás alól, akkor szintén megint csak Simicska úr neve tud beugrani mindnyájunknak, aki egyé bként a reklámplakátcégek 70 százalékát a társaival együtt birtokolja. Az is érdekes kérdés, amikor az árbevétel alapján állapítják meg ezeket az adókat. Ez teljesen fals, hiszen tudjuk, hogy vannak olyan társaságok, akiknek magas az árbevételük ebben a he lyzetben, de egyébként az elmúlt években is magas árbevétellel egyébként nem tudtak hasznot termelni, sőt mínuszt termeltek, úgyhogy ezeknek a cégeknek hiába magas az árbevételük, nem tudtak pluszt termelni, de mégis meg lesznek adóztatva. Aztán vannak oly an társaságok, akiknek nem kellett különösebben sokat tenni a magas árbevételért, mert ha megnézzük a kormányzati hirdetések elhelyezkedését, hogy mely médiumokban mennyi kormányzati hirdetés van - itt most online médiumokat, mondjuk, a köztelevíziót és eg yébként más, nyomtatott sajtót is nézek , akkor azt kell látni, hogy azért nagyon jól behatárolható az a kör, amelyik a kormányzati és állami hirdetések óriási részét elvitte. És most beszélhetünk itt állami cégekről is, Postáról, MVMről, s a többi, s a többi; soksok milliárdot költenek erre, de emellett is eltörpül az a 810 milliárdos várt bevétel, ami ennél a törvénynél van. Szóval, hölgyeim és uraim, ha önök komolyan gondolták volna, hogy ebben tényleg kell egy ilyen törvény, akkor mi sem álltunk vol na ennek ellen, de akkor kellett volna normális időt hagyni arra, hogy ezt megbeszélhessük, hogy vitatkozhassunk arról, hogy haszon vagy árbevétel alapján vetjük ki, hogy milyen sávokban vetjük ki, és hogy egyáltalán hogyan kell ezt megadóztatni. Nekünk
