Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 10. szombat (2. szám) - Orbán Viktor miniszterelnök ünnepélyes eskütétele - Himnusz - Orbán Viktor miniszterelnök felszólalása - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
5 A megtett út nem volt se könnyű, se kényelmes, ellenkezőleg, súl yos nehézségeken, túlerőben lévő ellenfeleken küzdöttük át magunkat - államadósság, szitává lyuggatott költségvetés, pénzügyi diktátumok , bankokkal, monopolcégekkel, kartellekkel és nemzetközi bürokratákkal nehezített akadálypályán jutottunk túl, nem a k ormány, hanem az egész ország, mégis az út folytatása mellett döntöttek a választók. Döntésükből először is a meddő viták lezárása iránti vágyat olvasom ki. Tisztelt Ház! Az ember természetéhez tartozik, hogy ha hosszú időn át eltiltják valamitől, a tiltás elmúltával hajlamos azt túlhajszolni, átesik a ló másik oldalára. Negyven évig tilos volt vitázni, aztán, hogy huszonöt éve már szabad, a magyar közélet másból sem áll, csak vitákból, hol erre, hol arra lépünk egyet, mindenki hajtja a magáét, és végül val ahogy maradunk, ahol vagyunk, helyben járunk. A vita, az egyetértés, a megegyezés és a cselekvés helyes arányát a magyar politika nem találta meg, ezért van az, hogy hiába a szabadság, a demokrácia, a piacgazdaság, hiába a fejlődés kétségtelen jelei, a köz érzület mégis inkább az, hogy helyben járunk, hogy nem jutottunk előre. A most kinyilvánított közakarat szerint jobb az ország számára a megkezdett markáns és határozott irány mellett kitartani, semmint újranyitni a meddő viták korszakát, eleget vitáztunk a fő irányról, az alapvetésekről. Hogy a választók közkedvelt, lényegre törő, ám némileg pontatlan szavajárását idézzem: ideje dolgozni, most folytatódjon a tettek és a cselekvés korszaka. A másodszori megerősítés után számomra nem vita tá rgya az alaptörvény, az emberi méltóság tiszteletére épülő társadalomszervezés, a szabadságot és a felelősséget összekapcsoló politika; nem vita tárgya a munkaalapú gazdaság és a nemzetegyesítés politikája sem, a hogyanról és a részletekről lesznek és kell enek is viták, de az alapkérdések eldőltek, a választók a vitát lezárták. Felfogásom szerint tehát ez a választás megerősítette a 2010ben végrehajtott második rendszerváltást. Megerősítette, hogy a magyar gazdaság spekuláció helyett munkára épüljön; hogy a liberalizmus doktrínái helyett a kölcsönös felelősség eszméjét kövessük; a globális erők előtti behódolás helyett küzdjünk nemzeti függetlenségünk megtartásáért; internacionalizmus helyett a haza szeretetére neveljük a gyermekeinket; és a megengedő, mind ent eltűrő rendetlenség helyett legyen végre rend, amely egyszerre méltányos és következetes. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az áprilisi választási eredmény az egység melletti elkötelezettséget is jelenti, nincs értelme számháborúba bocsátkozni arról, hogy mi képpen viszonyul a kormánypártoknak adott támogatás a szavazópolgárok teljes számához. A választási győzelem aránya meggyőző, legfeljebb annyit fűzünk hozzá, hogy megfontoljuk az ellenzék vezetőinek álláspontját, akik a kampány során szó szerint azt mondtá k: aki otthon marad, a kormányra szavaz. A hallgatás beleegyezés, mondja a magyar… (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) A hallgatás beleegyezés, mondja a magyar, még ha itt ennek érvényességéről bennem marad is némi kétely, de új ciklus indul, t együnk hát gesztust az ellenzék felé, és fogadjuk el az ő értékelésüket. (Derültség a kormánypártok soraiból.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A modern korban, amely az érvelésre, az álláspontok és javaslatok súlyának összemérésére, valamint a saját érdekek ké pviseletére épül, bármennyire is szeretnénk, se az összefogás, se az egység nem lehet teljes. Mi, az összefogás és az egység hívei tudatában vagyunk ennek, az emberi lélek legmélyéről fakadó törvénynek, ennek belátása teszi lehetővé, hogy a nemzeti egysége t és a demokráciát összeegyeztethessük. A lényeg azonban az, hogy a választásokon az egységre törekvő erők elsöprő többséget kaptak, vagyis a középerők diadalmaskodtak. Ezt a hatalmas tömeget én európai középnek tekintem; európai középnek, mely határozotta n elutasítja a szélsőséges politikát. A „szélsőséges” - mint politikai megbélyegzés - olcsó politikai furkósbotként és a kelleténél gyakrabban kerül elő a magyar közéletben, ezért indokolt világossá tennem, hogy a következő négy év során mit tekintünk majd szélsőségnek, amellyel szemben - és ezt szeretném kertelés nélkül előrebocsátani - határozottan, következetesen és kitartóan fogok fellépni. Szélsőségesnek tekintek minden olyan politikát, amely veszélyes a magyarokra. Veszélyesnek és szélsőségesnek tekin tem, ha valaki a bűnözők jogait az áldozatok elé sorolja. Veszélyesnek és szélsőségesnek tekintem az olyan
