Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 11. szerda (9. szám) - A reklámadóról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
394 Úgy is fogalmazhatunk, hogy az elmúlt fél évszázadban a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozás a egyet jelentett a korábbi kritikai nyilvánosság könnyen fogyasztható piaci termékké alakulásával. Azt is láthattuk, hogy - Jürgen Habermast idézve - az okoskodás, a kritikai okoskodás tendenciaszerűen fogyasztássá alakul át, és a nyilvános kommunikáció t eremtette összetartozás az elszigetelt befogadás mindig egyhangú aktusaira esik szét. Éppen ezért, amikor a fogyasztói kultúra politikátlanított nyilvánossága elnyeli a népszavazásossá vált politikai nyilvánosságot, vagy más dimenzióban a kultúrán okoskodó közönség kultúrát fogyasztó közönséggé alakul át, a reklám funkcióit elsajátító nyilvánosság a politikai és gazdasági befolyásolás közegeként válik nem politikaivá, depolitizálódik és látszólag privatizálódik. Ez a privatizálódási tendencia attól hatékony , hogy a fogyasztóközönség tudatában is lejátszódik, mivel nemcsak a modern média által létrehozott világ virtuális valóság, de a magánszféra integritása is illuzórikus, és éppen ezt az illúziót viszik át olyan viszonyokra, amelyek már régen megsemmisített ék ennek alapjait, másodszor pedig ezeket oly mértékben alkalmazzák politikai tényállásokra, hogy a nyilvánosság az egyéni élettörténetek közzétételének szférájává válik - írta évtizedekkel ezelőtt Jürgen Habermas. Ezért állítjuk azt, hogy önmagában a poli tikátlanított nyilvánosságnak a sajtószabadsághoz semmi köze. Tehát tényszerű az a probléma, hogy abban a mai nyilvánosságban, ahol a reklám, a fogyasztói társadalom kényszerei alakították át a nyilvánosságot, valójában a legnagyobb elérésű médiumok politi kátlanítódtak, és egy olyan rendszer fenntartásához járulnak hozzá, amelyiknek a lényege az, hogy a lebutítással, a politikai tartalom száműzésével féken tartsák a tömegeket. Szembe kell azzal nézni, hogy a globális kapitalizmus és a globális kapitalizmusb an a fogyasztói társadalmak pontosan úgy működnek, hogy a kritikai potenciált a társadalmi nyilvánosságból száműzzék. Éppen ezért azok a médiumok, amelyek alapvetően a kereskedelmi termékek reklámozásából, a kereskedelmi szolgáltatások reklámozásából élnek , ma nem elemei a kritikai társadalmi nyilvánosságnak. Sőt, továbbmegyek, egy rendszerkritikus pártnak minduntalan rá kell mutatnia arra, hogy ez a reklámpiac, ez a médiapiac ma szerte a világon érdekelt a globális kapitalizmus jelenlegi irányának a fennta rtásában, érdekelt a túlfogyasztás fenntartásában, érdekelt egy olyan politikátlanított nyilvánosság fenntartásában, amelyik féken tartja a tömegeket, elejét veszi mindenféle lázadásnak. Éppen ezért szeretnék egy nagyon világos határvonalat vonni az LMP ál láspontja és egyébként az ellenzék különböző más erői által megfogalmazott kritikák között, és továbbmennék. Nem pusztán arról van szó, hogy a fogyasztói társadalomban a média, a reklámozás tulajdonképpen a tömegek féken tartásának igen hatékony eszközévé vált. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a rendszerváltás után először a reklámadó ötletét éppen zöldmozgalmak, egész pontosan a Levegő Munkacsoport vetette fel. Annak idején a Levegő Munkacsoport hosszú évekkel, inkább évtizedekkel ezelőtt azért javasolta a reklámadó bevezetését, hogy egyrészt a túlfogyasztást egy ilyen eszközzel lehet megfékezni, másrészt pedig egy reklámadóval lehet a reklámozókat rászorítani arra, hogy tisztességesen tájékoztassák a társadalmat, tisztességesen tájékoztassák a tőkés társa ságok a fogyasztókat. A reklámadónak abban a koncepcióban, amit a zöldmozgalmak megfogalmaztak, pontosan az lenne a célja, hogy a globális kapitalizmus működésének az úgynevezett negatív externáliáit, tehát a környezetitársadalmi kárait legalább enyhítse, ha fölszámolni nem is tudja. Éppen ezért nagyon fontos különbséget tenni egy reklámadó és egy médiaadó között. Egy reklámadót, ami valóban a túlfogyasztást akarja visszafogni, egy reklámadót, ami valóban azt a célt szolgálja, hogy a globális kapitalizmus jelenlegi működésének a negatív környezetitársadalmi hatásait ellensúlyozza, mi támogatni tudnánk. Annak idején a Levegő Munkacsoport például arra hívta föl a figyelmet, hogy mondjuk, egy autóreklám soha nem figyelmeztet a gépjárműközlekedés súlyos körny ezeti és egészségügyi következményeire, hiszen nyilvánvaló, hogy az autógyártó cégeknek ez nem érdekük. A
