Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 11. szerda (9. szám) - A reklámadóról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
390 médiumokban, olyan online felületeken, amelyek a kormány számára kellemetlenek. Nem egy ilyen esetet hallottam személyesen, fogadóórámon (Az elnök a csen gője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) is az elmúlt napokban. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény a sajtószabadság megsértését jelenti, nem támogatható. Egyetlen dolog van vele: ezt önöknek vissza kell vonniuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mivel továbbra sincs kormánypárti felszólaló, illetve jelentkező, jelen pillanatban a Jobbik képviselőcsoportját illeti a szó. Előre bejelentkezett felszólaló Novák Előd képviselő úr. Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon! NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik Magyarországért Mozgalom 2009ben javasolta először a reklámadó bevezetését, mely főként a multinacionális cégeket sújtaná, az ellenzék balliberális pártjainak legnagyobb bánatára. Ezzel azonban nem egy újabb sarcot akartunk kivetni, hanem tulajdonképpen „a szennyező fizet” elve alapján a kulturális környezetszennyezés költségeit kívántuk az érintettekkel megfi zettetni, ugyanis sajnos a kormánypárt javaslata - a jelenlegi is - a mi elképzeléseinktől számos ponton különbözik. A mi alapfilozófiánkat tehát röviden elmondtam, a konkrét reklámadóra vonatkozóan pedig két tervezetünk is volt. Az eredeti tervünk csupán a médiaszolgáltatókra vonatkozó különadó volt, ami sávos formában objektív szempontrendszer szerint meghatározott társadalmilag értékesebb és hasznosabb tartalmakat, és ezeket semmilyen vagy alacsonyabb adókulccsal támogatta, a kevésbé értékeseket és káros akat pedig magasabb adókulccsal büntette volna. Az elmúlt években többször is javasoltuk a főként a multicégeket sújtó reklámadó bevezetését. Először 2010. október 25én szavazta le az Országgyűlés a Jobbik reklámadóra vonatkozó javaslatát. Maga L. Simon L ászló is nemmel voksolt itt a plenáris ülésen 2010. október 25én, és nem mondhatja azt, hogy annak a részleteivel ne értett volna egyet, és ezért kényszerült nemmel szavazni; szokás szerint zsigerből, olvasatlanul szavazták le a kormánypárti képviselők a javaslatainkat, hiszen tulajdonképpen ez egy egyetlen mondatos javaslat volt, amit a médiaalkotmány vitájában benyújtottunk. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat esetén volt egy olyan módosító javaslatunk, mis zerint - egyetlen mondat – „a médiatartalomszolgáltatók reklámbevételéből származó jövedelmükre kivetendő különadó rendszerét törvényben rendezi az Országgyűlés”. Tehát egy törvényben rögzítettük volna a reklámadó kivetésének szükségességét, és annak a ré szleteit egy külön vitában lehetett volna vagy lehet most lefolytatni. Végül is teljesült szóról szóra ez a jobbikos akkori módosító javaslat, amit akkor törvénybe akartunk foglalni, anélkül is, hogy akkor törvénybe foglaltuk volna, de sajnos ehhez addig s ok idő el kellett teljen. Akkor is már azzal indokoltuk az úgynevezett reklámadó bevezetését, hogy a költségvetés elsősorban újabb bevételi forráshoz juthatna anélkül, hogy már az így is tűrőképessége határán álló magyar lakosságot sarcolná meg. Az általunk már egyébként korábban is felvázolt kiszabási mód alapján a médiaalkotmány alapelveinek megfelelő műsorszerkesztési elvekre lehetne sarkallni a médiatartalomszolgáltatókat. Tehát nemcsak hogy bevételhez juthatna a költségvetés, hanem egy fajta tartalomszabályozás is elvárható egy olyan reklámadótól, amit a Jobbik vezetne be. Ezt azonban sajnos leszavazták 2010. október 25én is, ezt az egy mondatot, és a későbbi időszakban is. Hiszen a kormány körülbelül egy éve a saját honlapján tett közz é egy reklámadótervezetet. A nemzeti ellenzék, tehát a Jobbik, üdvözölte is a kormány belátását így évek elteltével, bár egy kicsit fájó volt, hogy csak az EU nyomására voltak hajlandók meglépni ezt, és az egymillió magyar embert képviselő Jobbik javaslat át korábban nem fogadták meg. Ez sajnos gyakori, gyakran láttuk ezt. Például ugyanez történt a médiatörvénnyel is. 2011 márciusában olyan
