Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 2. hétfő (6. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - KEPLI LAJOS (Jobbik):
253 2012. év végén egyik napirend utáni felszólalásomban már vázoltam azokat a hiányosságokat, amelyek gátolják a problémák megoldását. Az egyik legfontosabb, amely azóta is várat magára, hogy még mindig nincs egy egységes koncepció, még mindig nincs gazdája a magyar tengernek, a Balatonnak, aki minden területen hatékonyan tudna fellépni, hanem ahány ágazat, annyifelé viszik el ezt az ügy et. De vegyük csak sorra, mi is zajlik jelenleg a Balaton körül. Tavaly tavasszal, nyár elején a helyi sajtóban nagy hangot kapott, hogy közmunkások bevonásával elkezdődik az illegális partfeltöltések és bejárók felszámolása. A vízügy akkori felmérése szer int 470 engedély nélküli bejáró és 370 illegális partfeltöltés található körben a Balatonparton, tehát jelentős, nagyszámú illegális építkezésről, feltöltésről van szó. A legkirívóbb terület a balatonmáriafürdői és a zánkai partszakasz, ahol egy kilométer en belül közel 50 illegális partfeltöltést vagy stéget számláltak. Ezek elbontására 400 közmunkás foglalkoztatása volt a terv, amely sajnos csak terv maradt. A felszámolások költsége meghaladta volna a 400 millió forintot. Meghaladta volna, ha megtörténtek volna a felszámolások, de mind a mai napig semmi nem történt. Mindez csak ígéret és terv maradt, a megvalósításból semmi nem lett. Többször hangoztattuk, hogy a Balaton körül is a jól ismert horvát példát tartjuk irányadónak, hogy előbb bontunk és majd ut ána kérdezünk, ahogy a horvát tengerparton az illegális luxusvillákkal annak idején megtették szomszédaink. Azt szeretnénk a Balatonnál is, ha valami sokkal nagyobb szigorral és határozottsággal lépnénk fel ezek ellen az illegális beépítések ellen. A Balat on körül számos olyan ingatlan található, amelyek a hatályos jogszabályok teljes figyelmen kívül hagyásával létesültek és maradtak fenn a mai napig, és gyakorlatilag az ott élők vagy azoknak az ingatlanoknak a létrehozói úgy gondolják, hogy ha nekik elég p énzük van, akkor minden hatósági előírást és minden törvényi rendelkezést átjátszhatnak. Hiszen a bírságokat nevetve kifizetik, és a fennmaradási engedélyeket megkapják ezekre az ingatlanokra, sokszor olyan esetben, amikor konkrétan kibetonozzák a tó medré t, és beleépítik az ingatlanjaikat, nyaralóikat a tóba, mint az az elhíresült balatonkenesei UFObázis esetében is történt. Ne feledjük, hogy minden Balatonparti település partszakaszának 30 százaléka elvileg szabadon hozzáférhető partszakasz, sétány form ájában kellene hogy legyen. Azonban ezen kötelezettségnek most már a törvény hatálybalépése óta, több mint tíz éve nem tudnak megfelelni a Balatonparti önkormányzatok. Továbbra is kérdés, hogy mikorra várható a problémák megoldása, az illegális feltöltése k, stégek, építmények elbontása és a part szabaddá tétele, magyarul, a Balaton visszaadása a magyar embereknek. A Balaton északi partján sokszor kilométereket kell gyalogolni az odaérkező, sokszor kispénzű vagy kisebb keresetű magyar embereknek, akik a str andbelépő megfizetése mellett már nem engedhetik meg, hogy még különböző szolgáltatásokra is költsenek, hogy szabadstrandot találjanak, mert egyszerűen nincsenek szabadstrandok; a Balatont, ami egy köztulajdon, elzárják a magyar emberektől. Kiemelten fonto s feladat a vízszint ésszerű szabályozása is, amely minden évben téma, hol túl magas, hol túl alacsony, de soha nem sikerül egy olyan ésszerű megoldást találni, amellyel a déli parton lakó ingatlantulajdonosok érdekeit is meg lehetne védeni, illetve a kisz áradástól is meg lehetne óvni a Balatont egy aszályosabb évben. Tehát egy ésszerű vízgazdálkodásra, egy ésszerű koncepcióra volna itt is szükség, amely a turisztikai és környezetvédelmi szempontokat egyaránt figyelembe veszi. Az elmúlt hónapokban még nagy port kavart a halászat leállítása is a Balatonon, amelynek nyilvánvalóan lehetnek ésszerű indokai, azonban olyan problémát állított elő, egy olyan lehetetlen helyzetet, hogy Balatonparti éttermekben nem lehet balatoni halat kapni, sőt Kazahsztánból, Ukraj nából, Romániából importált keszeget és süllőt árulnak, tehát egész egyszerűen egy nonszensz helyzet. Hogy lehet így turizmust építeni hungarikumokra, a sajátosságainkra, ha ezt nem tesszük lehetővé? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő letelt ét.)
