Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 12. hétfő (3. szám) - Bejelentés a Kisgazda Képviselők Parlamenti Csoportjának megalakításáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
17 munkahelyteremtésről, családi gazdálkodásról a családi típus ú adórendszerben, és még lehetne sorolni, hogy hány más területen. Mi nem a gyűlöletkeltésben hiszünk, hanem a fontos célokban hiszünk, a fontos nemzeti ügyekben hiszünk. Más oldalon azonban a politikai kultúrának a gyűlölet volt az alapja, a gyűlölet és a z irigység, amire egész kampányokat is lehetett építeni, akár már jóval a kampányidőszak előtt, lehet szó szobordöntésről, fejrugdosásról, amellyel szemben persze akkor mindenki elhatárolódik, de utána szervezőit a parlamentbe juttatja, és még más, akár az utóbbi hetekben itt a Kossuth téren történt eseményekről is beszélhetünk, köpködésről és másról. Lehetett olyan stílusú politikát vinni, amely gúnyolódott a túloldalon, amely a békemenetet békamenetnek hívja vagy birkák gyülekezetének, és lehetett valóban a másik oldalon, a FideszKDNP oldalán pedig személyeskedés nélkül célokról, jövőképről beszélni. Lehetett riogatni e stílusban az állampolgárokat azzal, hogy az új választójogi rendszer, például az a kampányszabálymódosítás, amelyik azt mondta, hogy nem lehet a kereskedelmi médiumokban pénzért hirdetni, és óriási vagyonokat költeni arra, hogy a nagy kereskedelmi csatornákon ki tud több hirdetést leadni, ez majd milyen nagy mértékben vissza fogja vetni a választási részvételt, vagy a többi olyan közpénztá rcakímélő eszköz, amelyik az új kampányfinanszírozási rendszerben megjelent és csökkentette a pártok költéseit. De mindezek a hisztériakeltések, mindezek a rémhírterjesztések nem váltak be, hiszen körülbelül ugyanakkora volt a részvétel, mint más választá sokon; volt, amelyiken kevesebb volt, volt, amelyiken több volt, tehát körülbelül hozta azt az átlagot, amit az előző választások részvételi száma hozott. Szintén mondták a ciklus első felében, hogy a FideszKDNP úgy kívánja a saját előnyére formálni a vál asztójogi rendszert, hogy csak kevés párt tudjon rajta elindulni, hogy nehezíti a kis pártok indulási lehetőségeit. Majd a kampányban ennek az ellenkezőjét hallottuk a pártoktól: ott éppen azt mondták, hogy milyen sokféle párt indul el, ez szolgálja a Fide szKDNP érdekeit. Hallottuk tehát, hogy a sok párt is a FideszKDNPnek jó, meg a kevés párt is a FideszKDNPnek jó; lehet, hogy a választókkal vannak vitában igazából az ellenzéki pártok, és nem a pártok száma, hanem a politikai csoportnak, a pártnak a h itelessége dönti el, hogy az állampolgárok kit támogatnak és kit nem. Szintén egy fontos stíluselem volt akár a kampányban, ha a politikai kultúrát nézzük, akár az elmúlt négy esztendőben, hogy sokan úgy gondolták, úgy tehetnek szert belpolitikai haszonra, ha a belpolitikát nemcsak Magyarországon, hanem Magyarország határain kívül, főleg Brüsszelben vagy más nemzetközi szervezeti székhelyeken vívják meg. Azonban szerintem a választások végeredménye mindenki számára tanulság, mindenkinek, aki tollba mondta a Tavaresjelentést, aki szórólapozott Magyarország ellen az Európai Parlament folyosóján, hogy ez a fajta politika, amelyik Magyarország lejáratásáról szól, ami a belpolitika külpolitikában való megnyilvánulásáról szól, nem hoz idehaza politikai előnyt. A magyar választók nem díjazzák azt, akinek a hatalom megszerzése érdekében akár az ország lejáratása is megengedett eszköz, aki önmagát a nemzet közösségénél fontosabbnak tartja, és akár 10 millió ember kárát sem tartja kis árnak ahhoz, hogy saját maga a po litika középpontjába vagy legalábbis a parlament miniszterelnöki bársonyszékébe emelje önmagát. Remélem, ezt az üzenetet mindenki meghallotta. De ugyanígy felelőtlen politika volt a stílusát tekintve, amikor valaki a magyar parlamentben akár zsidóellenes, cigányellenes vagy más jelszavaival adott lehetőséget arra, hogy Magyarországot külföldön támadják, és ehhez biztosított muníciót azoknak, akik Magyarország ellenfelei igazából. Ami pedig a stílust és a kultúrát illeti: akár ha az alakuló vagy pontosabban a szombati ülést nézem, amikor a Magyar Szocialista Párt képviselői kivonultak a szavazás után, miután a miniszterelnökjelöltből miniszterelnök lett, akár a gratuláció elmaradását, az a párt, amelyik a kampányban végig azt mondta, hogy ő az, amelyik az eu rópaiságot, a nyugatosságot képviseli, pont az a párt nem tudott gratulálni. Valahogy Angela Merkel és Barack Obama tudott Orbán Viktornak gratulálni a miniszterelnökké választásához, a Magyar Szocialista Párt elnöke nem, pedig még az
