Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 13. kedd (4. szám) - Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat sürgős eljárásban történő általános vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
103 Tökéletesen igaza van mindenkinek abban, hogy természetesen lehet választást nyerni ilyen politikai tevékenységgel és teljesítménny el is; már hadd utaljak azokra a képviselőkre, akik előttem szóltak ebben a témában, hogy azért érdemes megfontolni, hogy milyen áron. Ha komolyan gondoljuk azt, hogy itt mindenki és a kormány is azért van, hogy az ország javát szolgálja, akkor nyilvánvaló an nem lehet szándéka senkinek a közigazgatás lepusztítása, az Országgyűlés gyengítése és a jogszabályalkotás silányítása. Az elmúlt négy évben pedig ez történt: ezt a kormányt a bürokratikus tehetetlenség, a kusza jogszabályalkotás és a következményeknélk üliség jellemezte. Azt gondolom, attól, hogy ez így van persze, még lehetne másként: be lehetne látni, hogy hibás volt ez a gyakorlat - életidegen csúcsminisztériumok létrehozása, majd csúcsminisztériumok fölött álló csúcsminisztérium létrehozása , hiszen bárhogy is próbálkozunk azzal, hogy értelmet találjunk ebben a kuszaságban, úgy látszik, hogy ez sem nekünk nem sikerül, sem az embereknek nem sikerül. (16.50) A kormány képtelen volt a szakszerű törvényalkotásra az elmúlt időszakban, a legfontosabb jogsz abályokat képviselői indítványok formájában nyújtották be. Tették ezt azért, hogy megspórolják az emberekkel való egyeztetést, vagy azért, mert képtelen volt a struktúra arra az egyébként alapvető feladatra, hogy jogszabályi előterjesztéseket tegyen. A jel en kormányzati struktúrából egyértelműen látszik az, hogy nem kapnak kiemelt szerepet azok az ügyek Magyarországon, amelyek fájóan megoldatlanok ma: a munkanélküliség és a közbiztonság hiánya. Engedjék meg, hogy erről egy kicsit bővebben szóljak. A hivatal os statisztikák szerint ma a munkanélküliség csökken; ha a KSH adatait megnézzük, akkor ezt láthatjuk belőle. Ha azonban valaki ebben az országban kicsit is nyitott szemmel lát, ha a statisztika mögé nézünk, akkor azt látjuk, s ezt bízván tudhatjuk, hogy e z nincs így. A statisztikák ugyanis nagyon mű dolgok. A közmunkások ideigóráig való foglalkoztatása, a külföldre kényszerült immár 600 ezer honfitársunk és az ellátórendszerből kiesett, ki tudja, hány munkanélküli az, aki nem jelenik meg ezekben a statisz tikákban. Úgy gondolom tehát, hogy nem dőlhetünk hátra. Attól még, hogy tudunk olyan statisztikát, a KSH tud olyan statisztikát készíteni, hogy a kormányzat megveregetheti a vállát, a valóság nem ez. A valóság az, hogy ma társadalmi csoportoknak, az átlage mbernek a munkanélküliség réme folyamatosan ott lebeg a feje fölött. Az, hogy a munka ügye, a munkahelyteremtés ügye semmilyen nevesített módon nem jelenik meg a kormányzati struktúrában, tisztelt Ház, üzenetértékű, ha nem lesz önálló minisztériuma a munka ügyének, ha nem lesz olyan minisztérium, amelyik fölvállalja a munka ügyét nevesítve egy olyan országban, ahol a munka törvénykönyve kiszolgáltatja a munkavállalókat, ahol bizalomvesztésre hivatkozva bárkit el lehet bocsátani. A gyermektelen vagy kisgyerm ekes fiatal nők, vagy az 50 éven felüliek számára szinte lehetetlen az elhelyezkedés, de az is nagyon gyakori, hogy ha mégis munkát kapnak, akkor bérrabszolgaként dolgoztatják őket, s a legapróbb hiba vagy akár betegség miatt azonnal vehetik a sátorfájukat , és munkanélküliek lesznek. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez mindenkit fenyeget ebben az országban. Szinte azt lehet mondani, hogy azoknak, akiknek van munkája, és azoknak, akiknek nincsen munkája, egyaránt nagyon rossz a helyzete. De a szakképzés is borzasz tó helyzetben van. Míg azt mondtam a munkaügyről, hogy az a baj ezzel a területtel, hogy valahogyan egyik minisztériumba se kerül be ez így nevesítve, a szakképzéssel pont fordítva áll a helyzet. Hol az oktatásért felelős tárca, hol más tárcák között pingp ongoznak a szakképzés ügyével, megspékelik egy kicsit azzal, hogy a kamarák is beleszólhatnak a szakképzés mindennapjaiba, és az ágazati minisztériumok is rendkívül nagy szabályozási jogkörrel rendelkeznek. Az ördög tudja gyakorlatilag azt csak, hogy ki mi ndenkinek van ma beleszólása a szakképzés ügyébe. Gondolom, azt a mondást is hallották már, tisztelt képviselőtársaim, hogy a sok bába között elveszik a gyermek - hát, a szakképzés alaposan elveszett. Csak egy példát hadd mondjak önöknek. Gondolom, nem les z nehéz kitalálniuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kerettantervi szabályozások között melyik terület kerettantervi szabályozása csúszott két hónappal a többiekhez képest: a szakképzésé. Pedig egyszerűen arról volt
