Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. február 13 (342. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János):
501 szeretteinket, azt is pontosan tudjuk, hogy a pénz nem minden, és nem csak a pénz számít. Erre nem kell többet mondani, de milliárd példa van, hogy az egyén lehet bármilyen anyagi körülmények közepette, a pénztől önmagátó l nem lesz boldog, még akkor sem, ha sokat fogyaszthat, nagyon gazdag, bármit megtehet a pénze által. Azt is szoktuk mondani, hogy a pénz roppantul fontos, de az a leggazdagabb, aki másnak adhat, még akár pénzt is, de még őnála is gazdagabb az, akinek ninc s szüksége semmire, nem azért, mert mindene megvan pénzzel, hanem mindentől szabadon tud élni, a legigazabb emberi értékeket tudja felmutatni. Ezzel együtt mégis ebben a reális világban élünk, ahol bizony a peregrinációnak, a hazából való elvándorlásnak, a tapasztalatok megszerzésének évszázados hagyománya van, és ez nem magyar sajátosság. A világ minden pontján mindig adódott az, hogy elmentek azért, hogy egy jobb sorsot reméljenek maguknak, de azután az is előfordult ezeregy alkalommal, hogy vissza is jöt tek. Magyarország nagyonnagyon nehéz történelmi múlttal bír, és nagyon messze vissza lehetne menni időben, hogy ezt a kérdéskört megfogalmazzuk és pontosan megragadjuk. (17.30) Amikor én az Egyesült Államokból visszajöttem, akkor nagyon sok ismerősöm, bar átom azt mondta, hogy te buta vagy, hogy nem maradtál ott örökre. Nagyon sokan mondtuk, hogy mi kalandvágyból jöttünk vissza Magyarországra, illetve élünk itt, és kérem, ezt értse helyén, ezt a kalandvágyat. Igenis, a kilencvenes években a helyzet megválto ztatása, a haza érdekében nagyon sokan döntöttek úgy, hogy nem a jobb életet, a nagyobb gazdagságot, a több autót, a nagyobb házat választják, hanem itthon akarnak ezért a népért tenni. Környezetet lehet védeni a világ bármely pontján; bocsánat, hogy a saj át szakterületemre utalok. Ugyanígy elmondhatja bárki másról is, hogy azzal együtt, hogy jobbat remélnek az emberek, azzal együtt nagyonnagyon sokan döntenek úgy, hogy egy időre elmennek, majd visszajönnek. És ez a mi feladatunk, mindnyájunké, döntéshozók é, parlamenti képviselőké, kormánypárti politikusé és ellenzéké, hogy tudunke egy olyan Magyarországot kialakítani, ahová érdemes visszajönni azoknak, akik el akarnak menni. És minden egyes ember sorsa más és más. És nem lehet receptet adni. És hiába mond om én, hogy én nem érzem ott jól magam, hanem én itt érzem jól magam, és nem kell az a karrier vagy nem kell az a pénz, akkor is itt akarok élni, ha más ember másképp vélekedik a saját sorsáról. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a kormányzat a dönté seivel, a gyed extrával, a minimálbér megemelésével, a szociálpolitikai döntéseivel, az oktatás ügyével, amiről Babák képviselő úr beszélt, azokat a körülményeket igyekezett megváltoztatni, vélekedésem szerint hatékonyan, amelyek egy minőségibb életet tesz nek lehetővé a mai haza területén. És azoknak, akik pedig elmennek, azt a lehetőséget kell megadni, hogy vissza is jöjjenek, megszerezve a tudást, a tapasztalatokat, megspórolva a pénzt. Én a valamikori Jugoszláviában születtem. Láttam szerbeket és magyaro kat gastarbajternak elmenni Németországba dolgozni. És rengetegen ott maradtak, és rengetegen visszajöttek a valamikori Jugoszláviába. Hozták vissza a pénzeiket, támogatták a családjukat, megszerzett tapasztalatukat használták. Nincs ebben semmi rossz. Min den ember élete más és más. Egyéni döntések születnek, nekünk meg az a felelősségünk, és a kormány azt csinálja, hogy a gyermekvállalást támogatja, azt akarja elérni, hogy a hazaszereteten túl az anyagi érdekek is úgy alakuljanak, hogy az embereknek megérj e a világnak ezen szegletében élni. Ezt tette a kormány négy éven keresztül, és ezt teszi majd az elkövetkezendő időszakban is, amennyiben a választópolgárok erre felhatalmazzák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) :
