Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. február 13 (342. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
496 Orbánkormány, az elkövetkezendő időszakban, amennyiben a magyar polgárok döntése olyan lesz, támogatni fogja ezen határozat megvitatását, és támogatni fogja az abban foglaltakat. Ugyanakkor egyértelművé tettük, hogy a határainkon kívü l élő nemzetrészek megtartása kiemelt feladata a mindenkori magyar kormánynak. Nem csak az Orbánkormánynak, a mindenkori magyar kormánynak. Sajnálatos, hogy előző, más összetételű kormányok nem így tekintettek a magyarság ügyére, ezzel együtt akár az álla mpolgársági jogok megadása, akár más intézkedések kulturális, gazdasági és egyéb más területeken azt mutatták, hogy a mostani magyar kormány nemcsak beszélt ezekről a dolgokról és a magyarság megőrzéséről a határokon kívül, hanem aktívan cselekedett is ért e. Adja a Jóisten, hogy ezt a továbbiakban is így tudjuk folytatni! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jele ntkezett Babák Mihály képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: “Az elmúlt négy év” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsa jószág az idő, mondják mifelénk, akinek kevés munkája van vagy kevés munkát keres magának, annak nyűglődés sokszor az idő, akinek meg sok munkája van, annak pedig rövid az ideje és sokszor kevesli azt. Úgy gondolom, hogy a tisztelt Ház az elmúlt négy évben, mélyen tisztelt elnök úr, nem p anaszkodhat, hisz a tisztelt Háznak volt munkája bőven, s elrohant az a négy év, amelynek a végén vagyunk a mostani ciklusunkban. Nem csoda, megjegyzésként fogadják el tőlem, hisz az elmúlt években csak látszatkormányzás volt, és munka maradt e Háznak tisz tességesen és bőven. Nem kívánok leltárt csinálni arról, hogy mi törvényeket hoztunk, de azért engedjék meg, hogy magyar állampolgárként is nagyon nagyra értékeljem a Ház törvényalkotó munkáját, elsősorban az alaptörvény megalkotását. S még egypárat kiemel ek: a határon túli magyar honfitársaink rehabilitálása, adók csökkentése, segély helyett munkát, munkahelyvédelem, banki károsultak megsegítése, az ország megújítása, a jogrendszer megújítása, amelyben az állami ellenőrzés rendszere, a közigazgatás, a bíró ságok, az igazságszolgáltatás, a közoktatás, a közegészségügy, az önkormányzatok, a választójog, a büntető törvénykönyv, a polgári törvénykönyv, a pénzügyi közvetítő rendszer újult meg, és még sorolhatnám, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim. Nagyon fontos volt a munkánkban, amelyért magam is igyekeztem sokat dolgozni, hogy csökkenjen az államadósság, annak terhe, a hiteleink, stabil pénzügyi és gazdasági helyzet legyen, csökkenjen az infláció és a kamatláb. Nagyon fontos volt számunkra a rezsi csökkentés és a szociálpolitika. Szinte az élet minden viszonyrendszerében megújulást igényelt az ország, és hiszem, vallom azt, hogy e törvényalkotás kapcsán megújult Magyarország, amelynek a jövőjében nagyon bízom. Tehát munka volt bőven, rohant az idő, gyorsan eltelt a négy év. De rendet kellett tenni, az ország szereti a rendet, értékeket kellett helyreállítani, hitet, reményt, szeretetet és közjót kellett szolgálni. Magyarországot tényleg meg kellett újítani. Amikor megválasztottak, e Házban édesanyám és édesapám itt volt. Jó apám szabómester, majd később közgazdász, édesanyám pedig varrónő, később konyhavezető, azzal álltak elém, amikor karon fogva megszólítottak: kisfiam, nagy lett a családod, tisztességesen kell gondoskodni róla és felelősséggel. Ige n, én mindig szem előtt tartottam e tisztelt Ház falai között, hogy tisztességgel kell dolgozni és gondoskodni kell városomról, Szarvasról, megyémről, Békés megyéről és hazámról, Magyarországról. (17.10) Az ő érdekeiket, az ott élők érdekeit mindig szem el őtt tartottam. Sokat köszönhetek Magyarország polgárainak. Természetesen meg is teszem e Ház falai közt, helyesebben az Országgyűlésben. Egyszer Kossuth Lajos 1848. július 10én leborult a nemzet nagysága előtt. Én
