Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. február 13 (342. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
490 Amit velem kapcsolatban a szakmai hozzáértés minimumát is elfelejtő Balla képviselő úr mondott: egy árbevétel tartalmaz anyagköltséget, bérköltséget, eszközt, mindent. Tehá t egy árbevételt összekavarni eredménnyel, alapvető tévedés. Másrészt, amit előbányásztak siralmas módon, hogy 28 szerződésnél nem volt pályázat. Nem ismerik a Paksi Atomerőművet: négy blokk van. Az Ies blokknál pályáztatnak, és ha többlépcsős szerződésrő l van szó a következő években - ez már folytatás. Tehát azt mondom, hogy méltatlan ez a támadás, úgyhogy elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget, én tisztességgel nézek a választóim szemébe. Balla képviselő úr meg szégyellje magá t, hogy titkosították azt az anyagot, amit mindenkinek ismernie kellene. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Latorcai János) : Napirend utáni felszólalásra jelentkezett GaudiNagy Tamás képviselő úr, a Jobbik képviselője: “Számvetés az elmúlt négy évről nemzeti jogvédő szemmel; avagy mit tudtam letenni kép viselőként a nemzet asztalára?” címmel. Parancsoljon, képviselő úr! DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Némi elfogódottsággal állok itt a Ház színe előtt, hiszen négy év parlamenti munkája után szeretnék röviden, ebben a pár pe rcben számot adni arról, hogy mit tettem én a nemzetért ebben a Házban, a nemzet templomában. Nem könnyű körülmények között - az előző nyolc év hordaléka, az elmúlt húsz év hordaléka, az elmúlt négy év sajnálatos módon sok esetben ígéretes, de aztán sok es etben rossz irányba fordult lehetőségeit, kudarcait vagy rossz irányait megélve most mindenképpen fontosnak tartom, és minden képviselőtársamat arra kérem, hogy számoljon el azzal, hogy mit tett az elmúlt négy évben. Nagyon büszke vagyok arra, hogy nemzeti jogvédőként azt a gondolkodást, azt az eszmét, amit egy mondásban fogalmaztam meg, úgy érzem, hogy meg tudtam valósítani a parlamenti munka keretei között, bár a pártpolitika szűk keretei sok esetben ezt nem tették maradéktalanul lehetővé, ezért is alakul úgy az élet, hogy én nemzeti jogvédőként folytatom a hivatásomat, és reményeim szerint majd nagyon sok olyan partnert fogok megszólítani itt is meg Európában, akik majd egy patrióta szemléletű jogvédő szervezet partnereként a hagyományos európai nemzeti k özösségekért fognak dolgozni és elsősorban a Kárpátmedencei magyar közösségekért. Mi ez a mondás? Célom, hogy a jog ne a kifosztás és elnyomás eszköze legyen, hanem a közjót szolgálja, és biztosítsa a magyar emberek szabadságát, méltóságát, biztonságos, b üszke és boldog életét. Ez a mottóm, és ennek szellemében szeretnék néhányat felidézni azokból a javaslatokból vagy végső soron törvényi formát öltő dokumentumokból, normákból, amelyeket jómagam kezdeményeztem. A 2006. őszi véres rendőri jogsértések hoztak be igazából a parlamentbe, hiszen ha nem lett volna a gyurcsányi szemkilövetés, valószínűleg nem kerülök ide a Ház keretei közé. Az Országgyűlés felállított egy vizsgálóbizottságot, helyesebben egy albizottságot, amely először csak a 2006. őszi eseményeke t vizsgálta volna; ez a javaslatomra kiterjedt a 20022010 közötti teljes időszak emberi jogi jogsértéseinek elemzésére. Ebben jómagam letettem egy részjelentést, amelyben
