Országgyűlési Napló - 2013. évi téli rendkívüli ülésszak
2013. december 17 (338. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
181 ká dári békekötésre, amikor az emberektől elvette alapvető jogukat, a személyes szabadságot, és cserébe adott valamit, foglalkoztatást, lakhatást, egy relatív biztonságot. Ma két területen szükséges megkötnünk a békét: az egyiket a társadalom tagjai között, a másikat pedig, ahogy említettem, a politikai erők között. Nyilván nem a kampány időszakában kell ezt megtenni, hiszen ez arra alkalmatlan. De gondoljunk arra, hogy egyrészt a társadalmi béke megkötése részben megtörtént. Legalábbis elindultunk annak útján , hiszen azokat a nagy feszültségeket a parlamenti többség és a kormány kezdte kezelni, amelyek feszítik a társadalmat. Gondoljanak csak a foglalkoztatás növelésére, elsősorban a közfoglalkoztatással, gondoljunk a devizahitelesek gondjainak enyhítésére vag y a rezsiköltségek csökkentésére. Mindez a társadalmi csoportok közötti békét is szolgálja. A politikai béke pedig, úgy érzem, megint csak egy szubjektív vélemény, talán a következő ciklusban valamelyest megköthető. Hiszen most megtörténtek azok a nagy vál tozások, amelyek feszültséget okoztak. A gyakorlat a következő időszakra vár, és akkor talán egy olyan ellenzékkel, amely felismeri a nemzeti érdekeket, és képes képviselni az alapvető emberi értékeket, lehet valamiféle békét kötni. Még egyszer, mindenkine k békés, boldog karácsonyt kívánok és boldog új évet. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A kormány nevében az elhangzottakra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁ RI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Frakcióvezető úr utolsó gondolatához csak annyit fűznék hozzá, hogy valóban, a béke fontos, de a béke mindi g az igazság kimondásával kezdődhet. Hiszen sosem lehet, sem a történelemben, sem az életben, sem a politikában, sem a családban, sem sehol máshol olyan béke, olyan nyugalom, ami csak látszatbéke, látszatnyugalom, és nem valóban az igazság kimondására alap ul. Ugye, karácsonyhoz közeledvén a legnagyobb igazságnak a földre érkezését ünnepeljük mindnyájan, 2000 esztendeje. Nem tudom, hányan figyelték, hányan nem figyelték a hírekben, hogy idén a Szentatya is egy különleges ajándékot küldött kétezer embernek, a kikkel találkozott, vagy akik rendszeresen látogatják a Szentszék ingyenkonyháját. Ez a kétezer ember, aki ajándékot kap a Szentatyától, vagy egy buszjegyet kap, vagy egy felbélyegzett képeslapot kap, vagy egy telefonkártyát azért, hogy karácsonykor utazzo n el egy rég nem látott ismerőséhez, hívja föl telefonon, vagy írjon neki egy levelet. A Szentatya ezzel mintegy a találkozás üzenetét akarja mindenki felé közvetíteni. Nyilván nekünk, az embereknek, az emberiségnek ez a Jóistennel, a Jóisten fiával való t alálkozás, a megtestesülés ünnepe. Másrészről pedig a hétköznapi életünkben, a családi életünkben, a baráti körökben ez nyilvánvalóan olyan találkozások alkalma, amikor talán hosszabban és talán nyugodtabb körülmények között tud kiki a maga családtagjaiva l, ismerőseivel együtt lenni. Szokás mondani azt, hogy az ünnep a lélek vitaminja, és ahogy szüksége van a testnek is vitaminokra, úgy a léleknek is. Szinte minden hónapban van valami családi ünnep, névnap, születésnap, házassági évforduló, ugyanígy fontos , hogy nagyobb léptékben lépve a megváltásunk vagy a megtestesülés ünnepét is megünnepeljük. Aki ezt kispórolja az életéből, az lelki téren nem számíthat másra, mint ha testi téren spórolná ki a vitaminokat. Ebbe könnyen belerokkanhat lelkileg, vagy pedig pótszereket kereshet, amivel valami mást tud ünnepelni. Nyilvánvalóan sok ünnepnek, sok várva várt pillanatnak a várakozás adja meg a súlyát, az adventi időszak vagy húsvétkor a nagyböjti időszak. Mindmind a felkészülést segíti elő. Ha valamire készülünk, ha valamit nagyon várunk, akkor az egy fontosabb pillanat. Nekünk,
