Országgyűlési Napló - 2013. évi téli rendkívüli ülésszak
2013. december 16 (337. szám) - Az állami adóhatóság 2002 és 2013 közötti kiemelt adózókkal kapcsolatos gyakorlatát vizsgáló bizottságról szóló országgyűlési határozati javaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
161 már a nyomozó hatóság , illetve a bíróság dolga. De önmagában az, hogy történteke ilyen intervenciók, ezeket joga és kötelessége a parlamentnek vizsgálni, egészen addig, amíg komolyan veszi azt a feladatát, hogy a végrehajtó hatalmat ellenőriznie kell. Tehát szeretném azt elmo ndani, hogy ez az indítvány nem arról szól, hogy a sajnálatos módon szokásos üzemmenetnek is tekinthető különböző mutyigyanús ügyeket feltárja. Ez arról szól, hogy a magyar állami adóhatóság szervezetrendszere és az adóhatóságot felügyelő kormányzati polit ikai elit az elmúlt tizenegy évben megtette mindent azért, hogy egyáltalán fel se merülhessen reálisan mindaz, amit Horváth András elmondott, leírt. És ezt azért kell vizsgálni, mert ha nincs a mostani NAVbotrány, ha nincs a Horváthjelentés, akkor is kí vülről a végső adatok alapján joggal feltételezzük azt, hogy az elmúlt években ezek a nagy multinacionális cégek valójában - ha egy kicsit a felszín mögé kapargatunk - nem a fejlődés motorjai, hanem a gátjai voltak. Mert amit néhány perccel ezelőtt elmondt am, az a szomorú valóság, hogy miközben a rendszerváltás utáni években ezek a betelepülő cégek valóban technológiát, tudást hoztak az országba, a kilencvenes évek második felében elkezdett kifulladni az a paradigma, amiről Gyöngyösi képviselőtársam is besz élt, és amit néhány évvel ezelőtt Róna Péter is elég szemléletesen leírt. Arról van szó, hogy a növekedés éveiben, 1997 és 2004 között tovább folyt az a gazdasági paradigma Magyarországon, hogy a gazdaságpolitikai sikernek egyetlen kritériuma van, hogy a b etelepülő külföldi nagytőke mennyire érzi jól magát Magyarországon, és ezekben az években, tehát amikor volt masszív GDPnövekedés, valódi tartós, válságálló munkahelyteremtés Magyarországon nem volt. A foglalkoztatottság Magyarországon ott pangott ezekben az években 56 százalék közül. Tehát rá kéne arra jönni, hogy az az irány, amit a magyar gazdaságpolitika felvett 198788 körül, és amit önök legfeljebb sokkal nagyobb gátlástalansággal folytatnak, mint az elődeik, ez a gazdaságpolitika egész egyszerűen ro mlásba viszi az országot. És az, amiről a Horváthjelentés szól, nem pusztán korrupciógyanú, nem pusztán hivatali visszaélés és főleg nem büntetőjogi kérdésekről szól. Arról szól, amire van gyanú egyébként hosszúhosszú évek óta, hogy ennek a paradigmának, ennek a gazdaság- és fejlesztéspolitikai felfogásnak része lehet az, hogy egész egyszerűen bizonyos nagyhalaktól még a nagyobb törvénysértéseket is elnézik. És nem rosszaságból, nem azt gondoljuk, hogy bárki csúszópénzt kapott volna s a többi, egész egysz erűen egy egészen torz gazdaságpolitikai felfogás miatt úgy gondolják, hogy ha a betelepülő nagy cégeket nem zaklatja úgymond a hatóság, elnézőek, nem vasalják be rajtuk ugyanazokat a szabályokat, amiket a hazai kisvállalkozásokon bevasalnak, akkor ez majd termőre fog fordulni, ennek majd meglesz a gyümölcse. Hát tévednek! Ez a szemlélet évtizedek óta uralkodik Magyarországon, és ennek az eredménye az elhúzódó foglalkoztatáspolitikai krízis, ennek az eredménye az, hogy ha Magyarország ezt a gazdaságpolitika i tendenciát folytatja, 2020ra Európa szegényháza lesz. Tehát ez a botrány többről szól, mint az úgymond szokásos mutyigyanús ügyek, ez arról szól, hogy van egy olyan torz kormányzati filozófia, van egy olyan torz gazdaságpolitikai felfogás, ami egész egy szerűen gátja annak, hogy a magyar gazdaság, Magyarország fejlődésnek induljon, és ez az ügy legfeljebb arra mutat rá, hogy ennek a torz gazdaságpolitikai felfogásnak eredménye lehet egy nagymérvű és rendszeresített, szervezett csalássorozatnak a segítése is. Nem tudjuk, hogy így van. Ezt mondtam el az előterjesztői beszédemben is, hogy sem azt nem tudjuk ma felelősséggel kijelenteni, hogy minden úgy igaz, ahogyan Horváth András leírta, de az ellenkezőjét sem. Ilyen esetben, ilyen előzmények után, ilyen gaz daságpolitikai háttér után a magyar parlamentnek egyetlen kötelessége van, hogy ezt a vizsgálóbizottságot haladéktalanul megalakítsa, és ez a vizsgálóbizottság a lehető legrövidebb időn belül elvégezze a munkáját. Ehhez képest önök olyan javaslatot terjesz tettek elő, ami praktikusan meggátolja azt, hogy ez a vizsgálóbizottság valaha is felálljon. S nyilván a Habonyművek stílusát ismerve ezt önök úgy adják elő, mintha hoztak is volna valamit. Valójában nem hoztak semmit, s azt, hogy mit visznek ki, nyilván majd egy vizsgálóbizottság deríthetné ki. De ebben az ügyben - mert olyan súlyú és olyan módon nem pusztán törvénysértésekről szól, hanem egy elhibázott gazdaságpolitikai stratégiáról is ,
