Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 4 (320. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): - ELNÖK (Kövér László): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
2532 képviselik ő ket. Ha esetleg az adott állampolgárság mellett más állampolgárság okán tartoznak valamiféle lojalitással más államnak is, akkor az bizony a politikában, a kormányban, az Országgyűlésben, a civil szférában, a közszolgálat területén jelenthet valamiféle nem zetbiztonsági kockázatot. Ezért még egyszer szeretném a leghatározottabban visszautasítani mind a személyemet, mind a pártomat, a Jobbik Magyarországért Mozgalmat érintő vádakat, amelyeket Steiner Pál képviselőtársam és az államtitkár úr is megfogalmazott. Horthy Miklós személye nem szorul az én védelmemre… ELNÖK (Kövér László) : Nem is tartozik az ön védekezésének a tárgyába, képviselő úr. GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik) : Továbbra is fenntartom, hogy az elmúlt hetven évnek és a XX. századnak az egyik legnagyobb f ormátumú magyar politikusa volt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból. - Szilágyi György az MSZP padsorai felé: Gyűlölet pártja! Egy istentiszteletet zavartatok meg! ) ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Képviselőtársaim! A kkor visszatérnénk a normális ügymenethez. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pálffy István képviselő úr, a KDNP képviselője: “A nemzeti egység pillanata - november 4e” címmel. Parancsoljon, képviselő úr! PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm szépen a sz ót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A napirendet a többség határozza meg, azonban a napirend előtti felszólalásokat a pártok értékrendje, ezért engedjék meg, hogy visszatérjek november 4ére. Amikor emlékezünk, november 4e nem a bukás n apja. Az ’56os forradalom ugyanis nem bukott el, mert csak az a küzdelem bukik el, amelyik nem bír elegendő tartalékkal, márpedig ’56ban a nemzetnek megvolt a tartaléka és az ereje, a szükséges erő a harc megvívásához. A hazai kommunistákat, a karhatalmi stákat, az ÁVHsokat az akkori nemzeti összefogás még le tudta volna győzni, de már nem volt elég az agresszor, a szovjet hadsereg visszaverésére. Tehát nem a bukást, hanem a nemzeti egységet jelenti november 4e, ezt kell hozzátenni még ahhoz, ahogy itt a Házban emlékeztünk, és amit Murányi Levente ’56os képviselőtársunk mondott. A szovjet hadsereg a törvényes, az egységet mutató nemzeti kormányt döntötte meg. Politikai értelemben egység volt Magyarországon. A november 3án megalakult úgynevezett harmadik Nagy Imrekormány ugyanis már valódi többpártrendszert képviselő koalíciós kormány volt. Az MSZMP négy, a szocdemek három, a Kisgazdapárt szintén három és a Petőfi Párt két képviselője ült a kormányban. Benne volt a kisgazda Kovács Béla, a szocdem Kéthly Anna, a népinemzeti Bibó István és a baloldal részéről Maléter Pál is, akit később az a Kádár végeztetett ki, aki egyébként papíron párttársa volt. De egység volt a harcolók soraiban is. Több tízezerre tehető azok száma, akik a pesti utcákon vagy vidéken felvették a harcot a megtorlás ellen. Tanárok, ápolók, pincérek, munkások, sportolók és diákok védték az utcákat, védték a házakat. A forradalom eredményeit az egész magyar nép védte - ahogy Mindszenty bíboros mondta: a fiatal nemzedékkel az élen. Bibó Ist ván pedig úgy fogalmazott, hogy a harcban osztály- és felekezeti különbségek nélkül vett részt az egész magyar nép. És igen, ilyen pillanat elég, ha egyszer adódik egy nép életében - nekünk megadatott. Nemzetközi források idézik fel, hogy a nyugati nagyköv etségeken hogyan kértek segítséget a magyar szabadságharcosok. Sürgették az ENSZcsapatokat, és megdöbbentek, amikor megtudták, hogy a világból senki nem siet a magyar forradalmárok megsegítésére, egyetlen ország sem. És akkor ezek a fiatalok kiléptek a di plomáciai fedezékből, visszamentek az utcára harcolni, és a
