Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 9 (299. szám) - Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítása című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
95 mondhatnám úgy is, hogy esetleg valamiféle vágyuk önöknek , hogy az alaptörvény vitája ezzel lezárult. Nos, el kell hogy kes erítsem önöket, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, megmondom előre: nem zárul le az alaptörvény vitája sem Magyarországon, Magyarországon biztosan nem, és vélhetően határainkon kívül sem ezzel a javaslattal. Nem zárul le egészen addig, azt gondol om, amíg egy konszenzusos alkotmányt nem tud elfogadni az Országgyűlés, vagy legalább nem sikerül olyan módosításokat a jelenlegi alaptörvényen átvezetni, amelyek nem csupán egy pártnak a véleményét, egy pártnak a hozzáállását, egy pártnak az értékrendjét tartalmazzák. Addig, amíg ez nem történik meg, tisztelt képviselőtársam, nem lesz lezárása az alaptörvény vitájának. Őszintén szólva, az szintén megmosolyogtató volt, amikor Gulyás képviselő úr a kompromisszumképtelenség hiányáról beszélt az ellenzéki olda lon. Ha visszanézzük az elmúlt három évet, államtitkár úr, akkor először is, ellentétben azzal, amit önök állítottak, hogy az ellenzék eleve nem vett részt az alkotmány vitájában, ez nem igaz: az alaptörvény előkészítésében, az alkotmányelőkészítő bizotts ágban részt vettünk, és letettük a javaslatainkat az asztalra. Államtitkár úr, önök semmit nem fogadtak meg abból, az égadta világon semmit, és nem azért, mert nem mondtuk el még háromszor ugyanazt a parlament plenáris ülésén, államtitkár úr, hanem azért, mert önök semmit nem akartak elfogadni abból, ami ellenzéki javaslat volt. A Jobbik egyébként részt vett ezen a vitán, az lett az eredménye, hogy egy technikai módosító javaslatukat fogadták el. Ez volna a kompromisszumkészség az önök részéről? Államtitkár úr, képviselőtársaim, ha itt kompromisszumképtelenségről lehet beszélni, akkor egyesegyedül a Fidesz oldalán lehet erről beszélni. Ugyanez vonatkozik egyébként a sarkalatos törvények vitájára, amelyben az ellenzéki pártok részt vettek, kifejtették állásp ontjukat, letették az asztalra javaslataikat módosító javaslatok formájában, és itt a plenáris ülésen is elmondtuk; ehhez képest egyetlenegy érdemi módosító javaslatunkat nem fogadták el. Képviselőtársaim, tudják, önök használták, úgy tűnik, ez is a közpon ti retorikájuknak az egyik új eleme: az arcátlanság. Hát, az önök részéről arcátlanság az, amikor rajtunk kérik számon a kompromisszumkészséget akkor, amikor önök zéró, nulla kompromisszumkészséget tanúsítanak mind a közjogi átalakítások során, mind más tö rvényjavaslat vitájában. Azt kell látni - és ezt a magam részéről, akár elhiszik, akár nem, őszintén sajnálom , hogy a kormány ezzel a javaslattal az Európai Unió előtt kapitulált; az a szabadságharcos kormány, amelyik mindig minden csatát az EUban is, m áshol is megnyert. Tisztelt képviselőtársaim, ez a javaslat nem más, ez erről szól. Nekem ne mondja azt senki, hogy ezek olyan kis bagatell javaslatok, ezek lényegtelen kiegészítései az alaptörvénynek vagy módosításai. Azt hiszem, Répássy államtitkár úr úg y fogalmazott az expozéjában, hogy hangsúlybeli változást ez nem jelent. Hát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ügyáthelyezési jog - amiről mind a ketten beszéltek, a Fidesz vezérszónoka is és a kormány képviselője is - kikerül a magyar jogrendszerből, ez önöknek óriási presztízsveszteség. Óriási presztízsveszteség! Nem azért, mert ennek olyan nagy jelentősége lenne, és még azt is elhiszem egyébként, hogy az államtitkár úrnak személyesen nem az, de hogy a miniszterelnöknek az, az t uti, mert ha nem lett volna az, tisztelt képviselőtársak, akkor mondják meg nekem, hogy miért lett volna öt, hat, hét - nem számoltam meg pontosan - törvénymódosítás, amelyik az ügyáthelyezés egyes részletszabályait próbálta finomítani egyegy velencei biz ottsági döntés vagy európai bizottsági megkeresés kapcsán. Azért, mert ehhez önök foggalkörömmel ragaszkodtak ugyanúgy, ahogy a bírák kényszernyugdíjazásához. Nos, el kell mondanom, hogy mind a kettőbe belebuktak. Belebuktak azért, mert a bírák kényszerny ugdíjazásával kapcsolatban az Európai Bíróság marasztalta el önöket, és kénytelenek voltak visszavonulót fújni, most pedig belebuknak az ügyáthelyezési jog kapcsán is a terveikbe. Ez a két olyan emblematikus része volt az igazságszolgáltatás átalakításának , amiért a miniszterelnök több esetben a nyilvánossághoz fordult, és kijelentette, hogy na, ha valamit, ezt a kettőt megvédjük. Ehhez képest most önök feladják. Ne mondja nekem egyetlen kormánypárti képviselő sem, hogy ez csak olyan mellékes. Ez, tisztelt képviselőtársaim, a kapitulációval egyenlő,
