Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 24 (305. szám) - A Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása - A Nemzeti Drogellenes Stratégiáról 2013-2020 Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
832 az iskolában, és szociális munkás is kell az iskolában. Mert sajnos már a 1314 éves gyerek is, de vegyünk egy középiskolai koro sztályt, egy 16 éves az iskolában szerrel olyan szándékkal megjelent diákkal, aki azért ment be, hogy eladja azt a kortárs csoportjában szereplőknek, nem sok mindent fog tudni kezdeni, de az iskolai rendőr helyén tudja kezelni ezt a problémát, vagy akár eg y iskolai szociális munkás nem hiszem, hogy az iskola környékén lófráló, potenciális áldozatra váró dílerekkel szemben bármilyen módon fel tudna lépni. Erre lenne alkalmas az iskolai rendvédelem szerepe. Arról lehet vitatkozni, hogy a drogfogyasztás krimin alizálása milyen mértékű, hol vannak ebben a hibák. Egyébként vannak benne hibák, csak én pont fordítva venném a hibákat. A jelenlegi büntető törvénykönyv szerint például majdnem hogy azt mondhatjuk, hogy egy dílert és egy fogyasztót egy enyhébb kategóriáb an kezel a törvény. Ezzel kapcsolatban volt is módosító indítványom a Btk. vitájánál. Mert ha veszünk egy kábítószert, a marihuánát, a jelenlegi törvények szerint a THCtartalom alapján utcai fűből száz gramm az, ami csekély mennyiségnek számít. (13.00) Én erre azt mondom, hogy 100 grammtól már nem csekély mennyiség, tehát ezért azt mondom, hogy akinél 99 gramm marihuána van, ő már nem fogyasztó, vele egészen máshogy kéne bánni; tehát én inkább itt látom a törvény hibáját. És amit már említettem, úgy látom, hogy az elterelés intézménye fejlődőképes és fejlődik is Magyarországon. Annak idején még, amikor pártfogó felügyelőként dolgoztam, emlékszem arra - akkor még nem a rendőrségi szakaszban állították meg az eljárást, hanem az ügyészi szakaszban, vádemelés e lhalasztása volt az az eljárás, amiben részt kellett venniük ezeknek a fiatal embereknek, főként fiatal embereknek, és az elterelésen ennek keretében kellett megfelelniük , akkor még olyan szinten működött, hogy a fiatalok a csoportfoglalkozást arra haszn álták föl, hogy a csoportfoglalkozás előtt az intézmény mellett a bozótosban találkoztak, körbejárt a cigi, és úgy mentek be az elterelés csoportfoglalkozására. Szerencsére, úgy látom, hogy ezen már túlléptünk, és ténylegesen inkább személyre szabottabban működnek ezek az elterelések. Éppen ezért mondhatom azt, hogy ez még egyfajta jó út is lehet a drogfogyasztás időbeni megfékezésére, ugyanis amit már az előbb egy kétpercesben mondtam, nagyon sok fiatal, aki már kábítószerproblémával küzd, vagy még abban a fázisban van, hogy kóstolgatja a drogokat, számára ez lehet az első találkozás az addiktológiával és segítő szakemberekkel. A pályafutásom során is, amikor még a pártfogó felügyelethez tartoztak ezek az ügyek, találkoztam olyannal, aki a kötelező elterel és révén kapott egy olyan segítséget, amin aztán továbbindulva, a tiszta életet tudta választani. Tehát ezek érdekes kérdések, hogy mire kell inkább költeni, mire nem kell inkább költeni, milyen irányba kell elindulni. Én azt mondom, hogy a legcélravezetőb b mindig a középút, és azt mondom, hogy a két rendszert kell ötvözni, tehát mind rendészeti oldalról, mind segítő szempontból kell támogatni - kicsit képzavarral élve: támogatni - ezeket az embereket. Én is sokszor fiatalt mondtam; sajnos ebben egyet kell értenem néhány előttem szólóval, hogy fiatalosra szabott, nagyon fiatalosra szabott a drogstratégia. De hogyha figyelembe vesszük azt, hogy a kábítószerekhez való könnyebb hozzájutás Magyarországon körülbelül a kilencvenes évek elejénközepén kezdődött el, akkor már azért a szórakozóhelyeken megjelentek, akkor már egy átlagfiatal is könnyebben hozzájuthatott kábítószerhez; aztán később jött az az időszak, hogy már bárki hozzájuthatott kábítószerhez - ez egy másik kérdés , de azóta eltelt minimum húsz év. A húsz év alatt felnőtt egy generáció, és sajnos már nagyon sok esetben a 30, 40, 50 éves korosztály is az, amelyik ezzel a problémával küszködik. Tudom, náluk nem a prevencióra van szükség, hanem a jól működő elterelésre vagy már sok esetben a jól működő k ezelésre, de úgy látom, hogy ők minthogyha ebből a stratégiából kimaradtak volna. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) S ha már a rehabilitációnál tartunk, ott is nagyon szépen megfogalmazott célokat látunk, de ez is csak egy váz, és a keret, nem tudom, hogyan lesz meghatározva. Most gondolok ilyesmikre, hogy