Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 9 (299. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - BALLA GYÖRGY (Fidesz):
82 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Balla Gyö rgy képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót. BALLA GYÖRGY (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szögezzük le, hogy mindabból, amiről ellenzéki képviselők beszéltek, egy szó nincs a zárószavaz ás előtti módosító javaslatban, egy szó sincs. (Dr. Józsa István: Hát ez az!) Ugyanazt mondták el, mint az általános vitában, ami azt is jelenti, hogy meg sem kísérelték, hogy az általános vagy a részletes vitákban az általunk elmondottakat legalább megszí vleljék. Annyira sem tartották ezt az egészet fontosnak, hogy ne a saját kommunikációs paneljeiket mondják csak, hanem hajlandók legyenek elgondolkozni azon, amit mondunk. (Lendvai Ildikó: Te gondolkodtál?) Mi a támadások legélesebb része? A szociális teme tés. Úgy tesznek, mintha ez egy kötelező dolog lenne, de ez nem az. Teljesen világos, hogy mindaz az állami vagy önkormányzati segítség, ami eddig a temetkezések kapcsán megvolt, ezután is megmarad. Megmarad a temetési segély is, és megmarad a köztemetés i s. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem marad meg!) Ha valaki úgy dönt, hogy nem kívánja a szociális vagy ingyenes temetést igénybe venni, nyugodtan fordulhat az önkormányzathoz, és nyugodtan kérheti a köztemetést, mint eddig. Csak vannak nagyon sokan, ti sztelt képviselőtársaim, akik azt gondolják, hogy saját maguknak kell minden körülmények között az elhunytjukról gondoskodni, mert kegyelettel fordulnak hozzá, mert azt gondolják, hogy ez a kötelességük. A kötelességérzet megvan bennük, maximum pénzük ninc s. Számukra nyújt komoly lehetőséget ez a javaslat, és még egyszer mondom, lehetőséget és nem kötelezettséget. Én nem értem, hogy ellenzékből önök miért akarnak rosszat az embereknek. (Felzúdulás az MSZP padsoraiból.) Miért akarnak elvenni egy lehetőséget tőlük? A legtöbb kritika, tisztelt képviselőtársaim, a személyes közreműködést érintette. Az ingyenes, teljesen ingyenes temetésnek két eleme van. Az állam és az önkormányzat rengeteg szolgáltatást ad, illetve kifizet, és elvár a teljesen ingyenességért bi zonyos személyes közreműködést. Tisztelt képviselőtársaim, az egyik ilyen közreműködés, ha otthonában hal meg valaki, és nem is szállítják be a kórházba boncolásra, akkor a halottat otthon kell fölöltöztetni. De, képviselőtársaim, az nem más, mint az idősk ori elmúlás. Minden más esetben egyébként vagy kórházban halnak meg, vagy boncolásra szállítják be a halottat. Meg tudná nekem mondani valaki, hogy ki az a lány vagy fiú, aki egyébként hónapokon keresztül ápolja az édesanyját vagy az édesapját, naponta töb bször megmosdatja, öltözteti, és éppen a halálában ne tenné meg ezt? Ezt nevezik önök morbidnak? Vagy azt tételezik föl, hogy a koporsó vitele a temetőben egy teher a barátoknak, kollégáknak, rokonoknak? Az nem teher, képviselőtársaim, az megtiszteltetés. A legjobb barátomat én kísérhetem el a sírjához, én helyezhetem sírba. (Taps a kormánypárti sorokból.) Ennek szokása van. Ezt nem teherként kell fölfogni, hanem megtiszteltetésként (Lendvai Ildikó: Kiásni a sírt, az teher!) , és én biztos vagyok benne, hogy azok, akik élni szeretnének ezzel a lehetőséggel, megtiszteltetésnek is fogják fölfogni, egy lehetőségnek fogják fölfogni. Ami a sírásást illeti, pontosan tudják, hogy változott a törvény ebben a tekintetben, és megteremtette a lehetőséget egyébként az ur naelhelyezési helyek kialakításának is; pontosan azért, hogy ha végképp magára maradt valaki idős, és nem akar a köztemetéshez fordulni, ami egyébként a legtöbb esetben hamvasztás, akkor is igénybe tudja venni a teljesen ingyenes temetést. Azt is tudni kel l önöknek, tisztelt képviselőtársaim, amikor teljesen ingyenességről beszélek, hogy ez több, még anyagi értelemben is több, mint a köztemetés, hiszen a köztemetés esetén az önkormányzat minden esetben áthárította a temetés költségét a hagyatékra, a hagyaté kra terhelhette, most pedig nem, azokat a költségeket sem lehet áthárítani, amiket egyébként az állam effektíve ad vagy kifizet; a hamvasztás költségét sem, a koporsó költségét sem, a halottszállítás költségét sem, semmit.
