Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 23 (304. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BECSÓ ZSOLT (Fidesz):
772 A kommunisták évekkel később erőszakkal, szovjet beavatkozással kormányzásra jutottak, abba pedig belebuktak, mert olyanok voltak, hogy belebukhattak. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor ) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Becsó Zsolt, a Fidesz képviselője: “Nógrád megye napja” címmel. Öné a szó, képviselő úr. BECSÓ ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kicsit keserű szájí zzel Jókai Mór állapította meg, hogy mindenfelé keressük a magyar nemzetet. Kinn Ázsiában és fenn a Jegestengernél, hátul az őshistóriában és magasan a fényes rangúaknál. Csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon. Nos, mi, a mai nógrádia k sem szaladtunk világgá. Hallgatva a jeles regényíróra és a józan eszünkre, a saját környezetünkben kerestük és találtuk meg a magyar nemzetet, a magyar hazát. Megtaláltuk a Karancshegység oxigént lehelő erdeiben, a Mátra nyugati lejtőjén alásiető patako k kristálytiszta vizében, az ipolytarnóci Csapásvölgy megkövesedett ősállatnyomaiban, a hollókői várfalak erejében, a bujáki asszonyok pompás viseletében, a szuhai szilvapálinka illatában. Megtaláltuk a nemzetet és a hazát az István király által alapított , több mint ezeréves Nógrád vármegye dicsőséges történetében. Bizonyára tudják, hogy a legnagyobb összefüggő területen élő magyar népcsoport a palócság. A becslések szerint félmillióra tehető a lélekszámuk. A palócok példája bizonyítja a legjobban, hogy ah ol az együtt élők összefogtak, ahol erejüket közös célok érdekében egyidejűleg mozgósították, ott általában könnyebb volt az élet. Könnyebb volt elbánni a martalócokkal, könnyebb volt a természeti csapások után újjáépíteni a falvakat. A jó palócok földjén minden apró röghöz és minden öklömnyi kődarabhoz évszázadok keserve és öröme kötődik. Errefelé soha semmit sem adtak ingyen. Az emberek mindig is a két kezük munkájával, testük verejtéke árán gyarapították városaikat, falvaikat, tanyáikat. Mindig is tiszte lték a földet, amelynek gyümölcsei táplálták őket és gyermekeiket, tisztelték a házat, ahol az élet első örömeit ízlelgették, és tisztelték atyáik által az Isten dicsőségére emelt oltárt. A nógrádiak okkal büszkék erős és mély gyökereikre, amelyek túlnyúln ak a megye- és országhatárokon, az egykori felvidéki végvárak vonulatáig. Tisztelt Ház! Előbbutóbb a lokálpatriotizmus tüze is kialszik, ha nem táplálják. Ez a gondolat vezetett bennünket, amikor 2007ben a megyei közgyűlés arról döntött, hogy minden év s zeptemberében megünnepli Nógrád megye napját. Az alkalmat egy történelmi évforduló szolgáltatta: ismeretes, hogy II. Rákóczi Ferenc 1705. szeptember 12én nyitotta meg a szécsényi országgyűlést. A feljegyzések szerint ebben a nógrádi mezővárosban szeptembe r 20án választották meg őt vezérlő fejedelemmé, és ez a nap lett a nógrádi megyenap. A naptárak ugyan nem jelzik piros betűkkel, de a nógrádi emberek szívében már helyet követelt magának az ünnep; talán azért, mert mindnyájunké. Ilyenkor mindazokat ünnepe ljük, akik munkájukkal, közösségi tevékenységükkel hozzájárultak Nógrád megye gyarapodásához. Megünnepeljük közös magyar, nógrádi, palóc, keresztény gyökereinket, múltunkat és hagyományainkat, amelyeket a megye összes településén tisztelnek és ápolnak. Ez a megye több mint ezeréves története során mindenkinek juttatott valamit: a gyermekeknek friss gyümölcsöt a tudás fájáról, az öregeknek megbecsülést és támaszt, a szegényeknek a felemelkedés reményét, a gazdagoknak dicsőséget. Ez a megye minden lakójától k apott is valamit: az ifjúságtól friss lendületet, az idősektől bölcs tapasztalatokat, a szegényektől önzetlenséget és végtelen türelmet, a gazdagoktól magasba törő vágyakat. A megyenapon tükröt tartunk maguk elé: szembesítjük a reményeinket és a vágyainkat a lehetőségeinkkel, leltárt készítünk és mérleget vonunk. A mi tükrünk azt is megmutatja, hogy
