Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 4 (333. szám) - Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
4388 ez példa nélküli, és teljes mértékben sérti a parlament költségvetési jogát és a rugalmasság költségvetési elvét is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, aki előre bejelentette felszólalási szándékát - vagy később, képviselő úr? (Dr. Józsa István: Jó most!) Öné a szó, képviselő úr. DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetés újramegnyitott részletes vitájában szeretném elmondani néhány ajánlási ponthoz, amit a frakciónk adott be, csak így mutatnám az elnök úrnak, hogy van mire hivatkoznom (Felmutat egy köteg papírlapot.) , úgyhogy ha megengedi, nem tételre mondanám, hanem tartalomra, ha szabad az ügyrendi részlet után egy kicsit költői fordulattal folytatnom: “Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” - mondta a költő. (10.50) Engem ez a szándék vezetett a költségvetés vizsgálatánál is, hogy ez a kritérium, hogy jót s jól, mennyiben teljesül a jövő évi költségvetésnél. Sajnos, azt kell mondjam, hogy kevéssé. A kormány mindig arra hivatkozik, hogy korlátozottak a lehetőségei. Mi ellenzéki oldalról pedig azt mondjuk, hogy egyszerre túlzottan takarékos ez a költségvetés, másik oldalról pedig pazarló. Tehát, amikor mi javasoljuk, hogy például örökségporta létrehozására csoportosítsunk forrást Nádudvar városközpontban, vagy Debrecenre is gondolva, az új, épülő sz ínház belsőépítészeti kialakítására is biztosítson forrást a költségvetés, akkor arra gondolunk, hogy vannak olyan kulturális értékeink, amelyek nagyobb megbecsülést érdemelnének. Én abszolút nem vagyok a labdarúgás ellensé ge - noha nem nagyon élvezhető a mai magyar foci, vagy sokkal kevésbé, mint ami eredményeket korábban elért a magyar labdarúgás , de az az egyoldalúság, hogy összességében 100 milliárdos nagyságrendben fordít az állam stadionokra, ugyanakkor a közösségi t ereket, kulturális célokat szolgáló költségvetésre sokkal kisebb támogatást szán meg elhanyagolja, nem veszi figyelembe, ez a részünkről nehezen elfogadható. Itt van például a tatabányai bányászmúzeum és ipari skanzen fejlesztésének a megkezdése. Nem tarto zik a ma űzött iparok közé a bányászat, különösen nem a föld alatti bányászat, de a magyar gazdaságtörténetnek ez egy kiemelkedő része, és ennek legalább a megkezdésére áldozni kellene. Vagy a tatai Esterházykastély és a Zsigmondkorabeli vár rekonstrukci ója szintén a kulturális értékeink között kiemelkedő, úgy gondoljuk, hogy erre a fejezeten belüli átcsoportosítás keretében is érdemes lenne áldozni. Szintén kiemelkedőnek tekintjük a szabadidős tereket, vagy például a Martonosi Pál Városi Könyvtár rekonst rukcióját Kiskunhalason, amit Garai István Levente képviselőtársammal együtt adtunk be; olyan kulturális értéket, egyben közösségi teret szolgál, amelyre mindenképpen figyelemmel kell hogy legyen a költségvetés. Tehát azon túl, hogy a mi megítélésünk szeri nt az előző három költségvetés az ország lakóinak inkább az elszegényedését eredményezte, mint a jólétét, ebben a jövő évi költségvetésben, amit úgy harangoztak be, hogy már bizonyos növekedés is lesz, ezt kevéssé érzékeljük. Ezért szeretném kiemelni, hogy a második körös, tehát fejezeten belüli módosítóink keretében fontosnak tartjuk, hogy művészeti tevékenységek támogatására is jusson forrás. Vagy például az olyan közcél, amelyet Varga Zoltán képviselőtársam nyújtott be, hogy a “Legyen jobb a gyermekeknek ” nemzeti stratégia monitoringja s a kapcsolódó feladatok ellátása kapjon támogatást, én úgy gondolom, hogy szintén kiemelkedő. Vagy amit Pál Tibor, Steiner Pál és Tóth Csaba képviselőtársammal nyújtottunk be, hogy a közgyógyellátás, amely nagyon mostoha f inanszírozásban részesült az Orbánkormány idején, a jövő évi költségvetésben legalább a közgyógyellátás kapjon komolyabb támogatást.
