Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
4359 Az egyes módosítókról pedig, amiből szép számmal több tucatn yit önök benyújtottak, valószínűleg a holnapi napon fogunk tudni részleteiben is vitatkozni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Kontur Pál és dr. Vas Imre tapsol.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Akkor most az általános vitát lezá rom. Az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, így a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor. Én a Mikulástól azt kérem, hogy azt ne nekem kelljen levezetnem, hanem más alelnök legyen az a szerencsés, aki a r észletes vitát megkapja. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk, most napirend utáni felszólalások következnek. Vágó Sebestyén ké pviselő úr, Jobbik, 5 percben: “A fogyatékkal élők világnapjára” címmel. Öné a szó, képviselő úr. VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ENSZ december 3át a fogyatékos emberek világnap jává nyilvánította 1992ben, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira. Ezen a napon méltóképpen felszólalni nem lehet anélkül, hogy az ember fel ne hívja a kormány, a parlament és az emberek f igyelmét arra, hogy a fogyatékossággal élő embereknek milyen nehézségekkel kell szembenézniük életük során. Meg kell állapítanunk azt is, hogy ez nagyon sok esetben a mindenkori kormány és a parlament mulasztásának vagy hibájának, és mondjuk ki, sok esetbe n bűnének következtében áll fenn. Némelyik problémát csak felsorolásszerűen fogom említeni, de nem azért, mert nem tartom a kifejtettekhez képest fontosnak, hanem azért, mert arról sajnos már nagyon sokszor kellett beszélnem a ház falain belül, de főleg az érintettektől érkező panaszok alapján ezek mégis süket fülekre találtak. A fogyatékossággal élők nagy részét érintette a megváltozott munkaképességűekről szóló törvény. Bár nagyszerű statisztikai adatokat kapunk válaszként arról, hogy a számok alapján az ellátottak száma és fő besorolása szerint nem tapasztalunk változásokat, de általában arról nem szól a fáma, hogy a nagy csoportokon belül milyen változást figyelhetünk meg, és ez az ellátottak milyen mértékét érintette negatívan. És bár az államtitkár úr szerint a felülvizsgálatot végző orvosok mindegyike dicséretet és pótlékot érdemel, ehhez képest a bizottság elé járulók folyamatosan megalázó helyzetekről és igazságtalan vizsgálatról és ennek következtében igazságtalan eredményekről panaszkodnak. Az ellá tásokon felül néhány szót érdemel a fogyatékossággal élők mindennapjainak élhetősége, vagyis az esélyegyenlőség. Még a közelében sem tartunk annak, hogy egy kerekes székhez kötött ember nyugodt szívvel elinduljon úti célja felé, bízva abban, hogy sikeresen meg is tud oda érkezni. Az akadálymentesítés helyzete hazánkban katasztrofálisnak mondható. Kezdve a gyalogutak használhatatlanságától, és befejezve akár a tömegközlekedési eszközök megközelíthetőségével. A MÁV tekintetében több olyan állomás is van, ahol ha nincs egykét markos legény szolgálatban, a mozgássérült ember még a peronról sem tud kijutni. Bár a gyógyászati segédeszközök fejlesztésében látunk előrelépést, de mind az igénybe vehető eszközök száma, mind minősége és hozzáférhetősége is hagy kívánn ivalót maga után.
