Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
4334 teljesítményükből indulnak ki. E z a helyzet megint erről szól. Majd mondja meg, államtitkár úr, biztos valamit félremondtam vagy elrontottam, ami nagyon vicces, de azért nem ez a felszólalásom lényege, hanem az, államtitkár úr, hogy önmaga ismerte el, hogy ez egy félmegoldás. Arra kellen e válaszolni, államtitkár úr, hogy miért félmegoldásokat hoznak az Országgyűlés elé. Ezt a kérdést miért csak félig akarják rendezni? Amikor van kétharmaduk, minden lehetőségük és felhatalmazásuk ahhoz, hogy bármit megcsinálhassanak, és láttuk is az elmúlt három évben, hogy bármit meg is csinálhattak, amit akartak, akkor ezt a kérdést egyszer és mindenkorra, 23 évvel a rendszerváltás után miért nem lehet végre teljeskörűen rendezni? Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Ugyancsak k étperces hozzászólás, Tóbiás József képviselő úr, MSZP. TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Talán bármilyen kérdés, ami a múlt feltárására vonatkozik, célszerű, ha mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a mai magyar társadalom több mint 60 száz aléka ugyanannak a múltnak a részese. Minden egyes ember, aki ma él ebben a társadalomban, annak az édesapja, édesanyja, nagyszülei részesei voltak nem a pártállamnak, hanem annak a társadalomnak, annak a korszaknak. Nagyon örülné k annak, ha nem a személyes sorsokon keresztül, családi fán keresztül akarná valaki igazolni azt, hogy miért is kell egy adott törvényben megnyitni az ügynökaktát, hanem pontosan azzal az igénnyel kellene fellépniük a politikusoknak, hogy az emlékezet bizo ttsága lehet, államtitkár úr, hogy egy jó szándékú kezdeményezés és egy lépés, csak szeretnénk mondani, hogy a lépéshez is szükséges és feltétel, hogy az ügynökakták megismerhetése pontosan azért, amit Novák képviselő úr mondott, hogy ő maga kikéri a magáé t, de ugye 30 ezer ember volt összesen az elmúlt 15 évben, aki ehhez hozzá akart férni, meg akarta ismerni. Tehát a társadalom megismeréséhez nem az vezet, hogy az egyéneket biztatjuk, hogy menjenek el, hanem az vezet, ha a politika megteremti annak a felt ételét, hogy legyen valódi nemzeti megbékélés. A megbékélés jelen esetben e törvény alapján egyoldalú lesz, önök választanak hozzá szereplőt, önök mondják meg, hogy mit lehet vizsgálni, és takarva marad az a valóság, amit Csóti képviselő úr jól nyitott meg . Lehet, hogy érdemes lenne erről is beszélgetni, hogy feltárni azokat az időszakokat és azokat a momentumokat, amelyek segíthetik azt, hogy a tévhitek elkopjanak és a valóság foglalja el a helyét. Ez egy hosszabb folyamat. Köszönöm a türelmét, elnök úr. ( Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönöm szépen. Visszatérünk a 15 perces időkeretben elmondható hozzászólásokra. Schiffer András képviselő úr következik, LMP. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az, ami itt fekszik előttünk, egy szőnyeg alá söprési törvény. Az egész történet valamikor a rendszerváltás körül kezdődik, erre már előttem képviselőtársaim utaltak. A rendszerváltás pillanatában lett volna a legalkalmasabb momentum arra, hogy tisztán lá ssunk, és világosan meghúzzon a magyar politika egy cezúrát. Ez nem történt meg. Az, hogy 198990ben a hatalom nem volt képes arra, hogy világos morális választóvonalat húzzon jó és rossz, diktatúra és demokrácia között, az sok tekintetben megágyazott ann ak a morális válságnak, ami ma a magyar társadalmat jellemzi. Az, hogy 198990et követően össze lehetett mosni össze nem mosható minőségeket, és mindenki a maga szennyesét tudta takargatni a politikai elitből, ha rámutogatott a másikra, az nyílt felhívás volt arra, hogy ebben az országban következmények nélkül meg lehet tenni mindent.
