Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
4327 felkészültség ét alátámasztó publikációkkal, illetve elvárható lenne, hogy kellő kutatás után tudományos eredményeit ezekben nyilvánosságra is hozza. Ugyanis jelenleg számos olyan kutató van, aki hosszú évek elteltével sem publikálja kutatási eredményeit, jelenléte a le véltárban egyoldalúan csak dokumentumok olvasására terjed ki, és csak a helyet foglalja azok elől, akik a kutatás közérdekű funkciójának is eleget tennének. Tehát néhányan melegedőnek, olvasósaroknak tekintik a levéltárat, kielégítik kíváncsiságukat, titko k birtokába jutnak, de társadalmilag haszontalan a tevékenységük. A magunkfajta kutatók persze nem ilyenek. Inkább még azokat az ügynökügyeket is publikálják, nyilvánosságra hozzák, akár egyes külföldi hírportálokon jobb híján, amiket sajnos ma a jelenlegi szabályozás közepette nem volna szabad, és amelyeket ezután sem lesz szabad, és ezután is az internetcenzúrával dacoló külföldi hírportálokra lesznek száműzve. A tervezett Nemzeti Emlékezet Bizottsága eredetije - mondjuk ki - a lengyel nemzeti emlékezet i ntézete, amely azonban nem egy sóhivatal, mint amilyennek a magyar verziót szánták, hanem egy konkrét, hatáskörökkel rendelkező, komoly tudományos háttérrel bíró szervezet. Bizony, ott komolyabban vették a rendszerváltást. Nem csoda, hogy a kommunista luxu snyugdíjak megvonását célzó, nagyon precízen kidolgozott nyugdíjtörvénymódosító javaslatunkat is pont a hatályos lengyel szabályozást lemásolva alkottuk meg. Mi azonban tovább is mennénk. Jelen esetben is azt mondjuk, hogy felelősségre kellene vonni azoka t, akik bizonyítékok eltüntetésében, az iratmegsemmisítésben, saját vagy mások felelősségének eltussolásában részt vettek. Az illetékes elvtársak most újabban kormányzati lebeszélőemberként gyűjtik az ellenérveket az ügynöklisták teljes körű nyilvánosságra hozatalával szemben, és a fideszes média is széles körben, rendszeresen helyet ad ezeknek. Például nemzetbiztonsági kockázatról beszélnek. Persze, ahogy a Magyar Gárdában való részvétele miatt egy életre nemzetbiztonsági kockázattá vált, mondjuk, Staudt G ábor képviselőtársam, úgy lehet. Ilyen veszély azonban csak akkor állhat fenn - valódi nemzetbiztonsági kockázat , ha az egykori ügynökök, tartótisztek még mindig vezető pozícióban vannak; ha viszont ez igaz, márpedig sajnos igaz, mint ahogy néhány példát is hoztam rá, az csak egy újabb indok a leváltásukra. A mai Magyarországot egyébként nem kötik a Magyar Népköztársaság egykori titkai, amelyeket a Varsói Szerződéshez és a Szovjetunióhoz való viszony határozott meg. Ma egészen mások a belpolitikai, külpol itikai és katonapolitikai érdekeink, tehát nem lehet megkötni a kezünket a múlt feltárásában régi nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Gyökeresen új nemzeti titkosszolgálatokra van szükség. Nemzetbiztonsági kockázatot sokkal inkább az jelent, hogy példáu l nemzetközi gazdasági lobbikörök vagy külföldi titkosszolgálatok ügynöklisták birtokában zsarolni tudják azokat a vezető pozícióban lévő személyeket, akikről még nem köztudott az állambiztonsági múltjuk. Nem lehet kétségünk afelől, hogy akárcsak itt a néh ány száz méterre tőlünk meglévő amerikai titkosszolgálat, bocsánat, nagykövetség, ahol tulajdonképpen nem is titkosan, most már egyre nyíltabban folyhat a lehallgatás, azok nemcsak hogy rendelkeznek ezekkel az információkkal, de bizony fel is használják, a mikor amerikai érdekeket kell kiszolgálni. Tehát amikor nem kapunk egyértelmű választ arra, és józan ésszel fel nem fogjuk, hogy miért kell, mondjuk, Magyarországnak részt vennie az afganisztáni megszállásban, akkor valahol ilyen helyeken kell keresni a ma gyarázatot, hogy hogyan zsarolják a döntéshozókat. Sajnos, a médiaiparággá alakult lebeszélés másik ellenérve, hogy miért nem kell az ügynöklistákat teljeskörűen nyilvánosságra hozni, az az, hogy az iratok jelentős része már megsemmisült. Ezt is szeretném cáfolni, hiszen - egyrészt fogalmazzunk precízen - megsemmisítették. Nemcsak hogy megsemmisült, meg kellene mondani azt is, hogy kik semmisítették meg, ha erre volna szándék, és ha ezzel volnának elfoglalva, mondjuk, a titkosszolgálatok, nem azzal, hogy a magunkfajtákról gyűjtsenek valamiféle terhelő információt,
