Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
4238 Az biztos, hogy az 1941es népszámláláson 447 ezer ember vallotta magát német anyanyelvűnek, ebből 330 ezer német nemzetiségűnek. Ma ho zzávetőlegesen egy 230 ezres számról beszélhetünk, akik német nemzetiségűnek vallják magukat Magyarországon, és ha figyelembe vesszük a háború által okozott jelentős emberveszteséget, amiből a magyarországi németek is létszámarányuk fölött kivették a részü ket, tehát sajnos az emberveszteségek a németség körében is kimagaslóak voltak, akkor valószínűsíthetjük, bár pontos számokat nem tudunk mondani, hogy ’45ben a Magyarországon tartózkodó német lakosság több mint felét biztosan, de még inkább kétharmadát ki telepítették. A kitelepítések érintették a szovjet munkatáborokat, ők jártak talán a legrosszabbul, NyugatNémetországba, majd később KeletNémetországba folytatódtak a kitelepítések, nem hivatalosan viszont a Szovjetunió több államát is érintették, oda is kitelepítették a magyarországi németeket, sokszor olyan államokba, amelyeknek kultúráját vagy nyelvét egyáltalán nem ismerték. Budaörsön ’46. január 19én, szombaton éjjel kezdődött el a kitelepítés, és hogy érzékeltessem, hogy ez mivel is járt, a megelőz ő hetekben már lezárta a rendőrség a települést, tehát onnan se ki, se be nem lehetett menni, nem lehetett elhagyni azt. Éjszaka, álmukból ébresztették fel az embereket, csupán néhány órájuk volt összeszedni azokat az értékeket, amelyeket magukkal kívántak vinni. Ez kezdetben 50 kilót jelentett, aztán később ez 100 kilóra emelkedett. De a számarányokat illetően - és Budaörs sajnos egy rossz értelemben jellemző példa - ’41ben 8448 ember vallotta magát Budaörsön német nemzetiségűnek, ’49ben csupán 36 ember merte ezt bevállalni. Nyilván a 8500 ezer emberből valószínűleg nem mindenkit telepítettek ki, egy jó részüket kitelepítették, de a maradék is ’49ben félt bevallani, és tulajdonképpen csoda, hogy még 36 olyan bátor német nemzetiségű ember élt, aki ezt meg vallotta, és kockáztatta akár az életét is. Elmondhatjuk tehát, hogy Budaörs esetében is a lakosság több mint 90 százalékát kitelepítették, és egyébként ez néhány hét leforgása alatt történt. Ezek után, hogy a helyzet még rosszabb legyen, még a szabad emlé kezés jogát is elvették ezektől az emberektől, és a kommunizmus évtizedei alatt még beszélni se lehetett és megemlékezni se lehetett arról a tragédiáról, ami őket érte. (13.10) És hogy még egy jellemző történelmi tényt elmondjak, a kitelepítések már önmagu kban is a szövetségesek, a nyertes oldalon álló szövetségesek egész lelkivilágát jól példázzák, de a potsdami értekezleten lefektetett jogszabályokat sem tartották be Magyarországon - valószínűleg egyébként máshol sem , és sokkal embertelenebb és jogtalan körülmények között zajlott, mint amit annak idején meghatároztak, bár azok a körülmények sem mondhatók túl pozitívnak, ezért az amerikaiak többször javasolták, hogy a politikai rendőrség helyett a katonaság felügyelje a kitelepítéseket. Ezt azonban a magy ar fél figyelmen kívül hagyta, ezért az amerikaiak több ízben leállították a kitelepítést, és ennek, tehát az amerikai fellépésnek lett a következménye - és itt szintén felhívnám ezekre az úgynevezett könnyített körülményekre a figyelmet , hogy elérték az t, hogy már öt nappal korábban értesíteni kellett a kitelepítendő embereket a kitelepítésről, 10 napi élelmet biztosítani kellett, és 100 kilogrammra emelték azokat a személyes holmikat, amiket magukkal vihettek. Azt hiszem, ez mindent elmond, hogy előtte milyen körülmények uralkodhattak. El kell mondani azt is, hogy ebben az esetben sem történt meg a valódi kártérítés. Lehet, hogy részletpróbálkozások történtek, a német állam volt egyébként még, aki megpróbálta kivenni a részét ebből a folyamatból, de való di kártérítés nem történt, ugyanúgy, ahogy a felvidéki magyarság kitelepítése kapcsán sem. Bár ott azt a gyalázatot elkövette Magyarország, hogy magára vállalta a szlovák fél helyett ezt a kártérítést, de azóta se történt meg, ez egyébként ’90 óta a leghos szabb ideje megvalósuló jogsértés, amit az Országgyűlés és Magyarország nem pótolt, és nem tartotta be a kötelezettségét, ami annál is furcsább, mert ez a magyarok irányában fennálló kötelezettség, és itt a felvidéki kitelepítések kapcsán is beszéltünk err ől az Országgyűlésben, de úgy tűnik, hogy még mindig csak addig sikerül eljutni, ha magyarokról, németekről van szó, hogy maximum a megemlékezés és maximum az Országgyűlés által egy határozati javaslatban lefektetett
