Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak

2013. december 3 (332. szám) - A jászkun önmegváltás emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - BARÁTH ZSOLT (Jobbik):

4226 aranyforintjainkat!” - mondták ekkor a jászok és a k

unok. A Jászkunságban hamarosan mozgalom

indult a jogok visszaszerzésére, amit Pálffy János nádor is támogatott. A három kerületből követek indultak Budára és Bécsbe, kérelmükkel a királyig is eljutottak.

Útjaikra ajándékokkal megrakodva indultak őseink, v

itték az akkori, igazi csemegének számító

teknősbékát, de vittek darutollat, kócsagtollat és aranypénzt is bőven, hogy kérésüknek nyomatékot

adjanak. Végül Mária Terézia királynő 1745. május 6án kegyelmesen megengedte, ha a jászok és

kunok visszafizetik a

z eladási ár összegét a kincstárnak, visszanyerhetik régi szabadságukat, a

redemptiót. Ez volt a redemptio. Hatalmas összegnek számított ez akkoriban, a lakosok csak több

évig tartó gyűjtéssel és kölcsönökkel tudták összeadni, ami kamataival együtt ekkor m

ár 575 900

aranyforintot tett ki. Ezen túl vállalták ezer lovas katona felszerelését, valamint a nádor évi

tiszteletdíjának megfizetését. Bár a megváltás óriási terhet jelentett, a cserébe kapott jogok is nagy jelentőségű

ek voltak. A diploma visszaállította a jászok és kunok örökös kiváltságait, amelyek közül a legfontosabb a

földesúri szolgáltatásoktól való mentesség, a szabad tisztviselő- és lelkészválasztás, valamint a

pallosjog, azaz a bíráskodás joga volt. A királynő

új pecsét használatát is engedélyezte a jászkun

hármas kerület számára, amelynek székhelye Jászberény lett. A redemptiót követően a korábban

jogilag egységes közösség a megváltott föld arányában tagolódott, akik részt vettek a megváltásban,

annak megfelelő földterületet adtak, ők lettek a redemptusok. A társadalom legfelsőbb szintjét

foglalták el, rangjuk és jogállásuk a nemesekéhez hasonló volt. Azokat, akik nem tudtak részt venni a

megváltásban, irredemptusoknak nevezték. Rajtuk kívül élt egy szegény, nin

cstelen réteg is a

Jászkunságban, ők voltak a zsellérek. A megváltott földet tőkeföldnek nevezték, ezen kívül azonban a teljes földterületnek csaknem a

fele közös használatban volt, ebből alakultak később a redemptus közbirtokosságok. (12.10) A jászkunok b

írája továbbra is a nádor maradt, aki jogait az általa kinevezett főkapitány útján

gyakorolta. A három kerület élén a kapitányok álltak, akik választással kerültek tisztségükbe,

munkájukat az ugyancsak választott alkapitány segítségével végezték. Az önerőb

ől történő megváltás jogos büszkeséggel töltötte el az abban részt vevőket, melynek

emlékét generációkon át megőrizték. Ez jelentette az alapját a sokszor emlegetett jászkun

öntudatnak, ami máig is jellemzi a jászok és kunok leszármazottait. A legtöbb jász

sági településen

minden évben megünneplik a jeles napot, így Lajosmizsén is ünnepi nagymisével minden év május

második vasárnapján. Lajosmizse is jász település. Jászberényben díszes ünnepség keretében a

jászkapitány szobránál, Budapesten pedig a köröndi C

zettleremléktáblánál tisztelegnek az ősök

emléke és példamutató áldozatvállalása előtt. Gondolataimat Papp Izabella levéltáros, a Jászok Egyesülete tagja írásaiból merítettem. És akkor soroljuk fel még egyszer, hogy melyek voltak azok települések, amelyek a redemptióban részt vettek, illetve az összeget fizették a fizetett összeg sorrendjében: Jászberény,

Jászárokszállás, Jászapáti, Jászalsószentgyörgy, Jászladány, Jászfényszaru, Jászjákóhalma, Jászkisér,

Jászdózsa, Jásztelek, akkor Jászmihályteleknek hívt

ák, Jászfelsőszentgyörgy. A redemptióban részt

nem vett további mai jászsági települések: Alattyán, Jánoshida, Jászágó, Jászboldogháza, Jászivány,

Jászszentandrás, Pusztamonostor, csak a rend kedvéért. A redemptiót követően létrejövő új közigazgatási egysé

g, a jászkun hármaskerület, mely a

Jászságot, a Nagykunságot és a Kiskunságot foglalta magában, székhelye, mint tudjuk, Jászberény

lett. Két olyan versből szeretnék egyegy rövid versszakot idézni, az egyik a Jászok éneke, ami azóta

is bizonyos közösségekb

en még emlékezetben van: “Ünnepre ébredt jászok ősi népe, / Távolból

fölzeng hős Vezérünk kürtje. / Szűz Anyánk által köszönjük az Égnek: / Drága hitünket.”