Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 2 (331. szám) - Volner János (Jobbik) - a miniszterelnökhöz - “Miért veri át az embereket a foglalkoztatottsági adatok statisztikai manipulálásával a kormány?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VOLNER JÁNOS (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
4093 szomorú tényre irányítja rá a figyel met - nem akarom önt megbántani, de , hogy valójában a magyar realitásokról önöknek nagyon kevés fogalmuk van. Az a helyzet, hogy ha önök azt gondolják, hogy Magyarországon azokat az embereket, akik ma közmunkában vannak, még ha lenne is munkahely Magyaro rszágon, tudnák alkalmazni a vállalkozások, akkor önök tévednek. A közmunkásoknak van egy része, és itt vannak is adataink arról, hogy hány százalékuk képes a közmunkából visszalépni a piacra, de a legnagyobb részük nem lép vissza. Azt javasolom önnek, hog y ha tudni akarja, milyen a magyar valóság, akkor menjen el egy ilyen téli képzési programra, és nézze meg, hogy mire tanítjuk ott az embereket: írni, olvasni és alapvető civilizációs funkciókra. Most az a kérdés, hogy azt kelle csinálnunk vajon, amit ön javasol. Mert ön mit javasol? Ön azt javasolja, hogy hagyjuk békén ezeket az embereket, azt’ küldjünk nekik szociális segélyt. Ezzel szemben mi azt javasoljuk, hogy lehet, hogy ezek az emberek nem fognak majd állást kapni a piaci gazdaságban, de a magyar á llam tud szervezni nekik olyan munkát, hogy a 22 500 forintos segély helyett munkabért kapjanak. Fölkeljenek reggel, és a gyerekeik azt lássák, hogy fölkeltek, elmentek dolgozni, pénzt hoznak haza, és a munkájukkal tartják el a családjukat. Miért becsülik le önök ennek a jelentőségét? Ennek nemcsak annak a néhány családnak, néhány tízezer családnak az életére van jelentősége, hanem egész Magyarország számára! Hát, uraim, vessünk számot a realitásokkal! Ezek az emberek nem fognak laboratóriumban fehérköpenye s munkát végezni, amikor most éppen írni és olvasni próbáljuk őket megtanítani. De ezek az emberek megbecsülést érdemelnek, elismerést érdemelnek, mert részt akarnak venni ezekben a programokban, képezni akarják magukat, és munkából akarnak megélni. Ahelye tt, hogy támadnák a közmunkaprogramot, nagy tisztelettel arra kérem önöket, becsüljék meg ezeket a magyar embereket, és ezen keresztül támogassák a magyar közmunkaprogramot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Vi szonválaszra megadom a szót Volner János képviselő úrnak. (16.10) VOLNER JÁNOS (Jobbik) : Köszönöm szépen. Nagyon örülök, miniszterelnök úr, hogy közelebb érzi magát a néphez, hozzám. Én egyébként egy alföldi tanyán élő ember vagyok, több szomszé dom is jelenleg a közmunkaprogramok valamelyikében vesz részt. Szó sincs arról, hogy mi támadnánk ezt. Mi azzal foglalkozunk, amivel önök nem, a munkahelyteremtéssel. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Az ugyanis szociálpolitikai intézkedésnek tekinthető, miniszterelnök úr, hogy nagyon sokszor ezeket az embereket behívják közmunkázni, aztán értelmes munka híján hazaengedik őket. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Ez egy 37 ezer forintos állás, amit az adófizetők pénzéből fizetnek ki. (Közbes zólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.) A közmunkások jelenleg nem nettó befizetői a költségvetésnek. Ezekkel az emberekkel kozmetikázza a foglalkoztatási statisztikákat a kormány, és ugyanúgy a foglalkoztatási statisztikákba beletartoznak a zok a magyarok is, akik külföldre mentek, Matolcsy György szavai szerint félmillióan, miniszterelnök úr. Nagyon rossz a helyzet, és én attól tartok, azzal, hogy megpróbálják hasonló módon félrevezetni az embereket, csak súlyosbítják ezt a problémát. Köszön öm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Viszonválasz illeti a miniszterelnök urat. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Szóval, ön nem kevesebbet állít, tisztelt képviselőtársam, mint azt, hogy ma Magyarországon 2 00 ezer embernek azért adunk közmunkát, hogy kozmetikázzuk a munkahelyi adatokat. Gratulálok
