Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 16 (302. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
379 Mi természetesen nem állítjuk, hogy a házelnököt a náci Németország jog rendszere ihlette meg, de azt igen, hogy kijelentése szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amelynek eredményeképpen a kormányzati fékek és ellensúlyok rendszere erodálódott, és egy megengedhetetlen mértékű hatalomkoncentráció jött létre. Az pedig már cs ak hab a tortán, hogy az országgyűlési jogalkotás eljelentéktelenítését éppen az Országgyűlés elnöke javasolja. Persze, az eset kapcsán érdemes röviden áttekinteni, hogy a Kövér László elnök úr által vezetett Országgyűlés működése általában megfelele a jo gállami működés feltételeinek. Tendenciaként érthetjük tetten, hogy nincs megfelelő idő a döntéselőkészítésre és sok esetben annak megvitatására sem. Gyakorlattá vált, hogy péntek délután benyújtott több száz oldalas javaslatoknak még aznap megkezdődik a vitája. Volt, hogy alkotmánymódosító javaslatról a benyújtás napján már zárószavazást tartott a Ház, és gyakorivá váltak az összevont általános és részletes viták. Mindennaposak a Házszabálytól eltéréssel gyorsított eljárásban tárgyalt javaslatok, az ellen zéki képviselők általában nem kapnak választ a kérdéseikre. Módosító javaslatokkal teljesen átírják az általános vitában megtárgyalt javaslatot. A jogalkotási törvényben előírt kötelező egyeztetést úgy kerülik ki, hogy a valójában kormányelőterjesztéseket képviselői önálló indítvány formájában nyújtják be. És a felsorolás még folytatható lenne. Megjegyzem, ennek alkotmányellenességét már megállapította az Alkotmánybíróság. Összességében ez a gyakorlat kiüresíti a legfőbb népképviseleti szerv alkotmányos jo gköreit, és Kövér László óhajának megfelelően tartalmilag szinte rendeleti kormányzást vezet be. De úgy látszik, a Fidesznek még ez sem elég, formálisan is rendeleti kormányzást vizionálnak. S hogy miért? Az egyik alkotmánybíró párhuzamos indokolásában mut atott rá: a törvény és a rendelet közötti alapvető alkotmányjogi különbség azon alapszik, hogy a rendelet a törvénnyel ellentétben előzetes nyilvános érvelő megvitatás nélkül lép életbe. Idézem: “A törvény tehát nem akármilyen jogszabály, hanem a politikai képviseletben és így a közvélemény nyilvánossága előtt előzetesen igazolt norma.” Így már jól érthető a gondolatmenetük. Az Országgyűlést önök a szükséges rossz kategóriájába süllyesztették. E felfogás szerint a parlament egy olyan intézmény, amely a haté kony kormányzati munka felesleges gátja. Szükség van rá, hogy fenntartsák a demokratikus működés látszatát, de a képviselőknek teljesen felesleges időt biztosítani a javaslatok tanulmányozására, megvitatására, az egyeztetésre és a felkészülésre, hiszen a s zerepük formális. A másik és talán fontosabb oka a rendeleti kormányzáshoz való vonzódásuknak a transzparencia hiánya. Milyen jó lett volna, ha a parlament nyilvánosságát kizárva zárt kormányülésen lehetett volna dönteni arról, hogy einstandolják az embere k nyugdíjmegtakarításait, hogy haveroknak osztják el a földeket és a trafikokat, hogy elveszik a rokkant emberektől a járandóságukat, hogy államosítják az iskolákat, hogy kiszolgáltatott helyzetbe taszítják a munkavállalókat, avagy hogy 27 százalékra emel ik az áfát. Milyen jó is lenne, ha az ehhez hasonló intézkedéseket a jövőben csak egymás között, a parlament nyilvánosságát kizárva lehetne megvitatni! Ha hiszünk a demokratikus állami működés szükségességében és a népképviseleti demokráciában, a kormányza t és a törvényhozás vázolt viszonyát, a kövéri antidemokratikus modellt a leghatározottabban el kell utasítanunk, főképpen a demokrácia nemzetközi világnapjának másnapján. Köszönöm, hogy meghallgattak, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon! DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Kev és olyan mondata van ennek a felszólalásnak, amelyet ne kellene egyértelműen visszautasítani, tisztelt képviselő úr. Amit ön mondott, igazából nem is mondott, hanem ön elé raktak és nagyon gyorsan
