Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 26 (329. szám) - Egyes törvényeknek a rezsicsökkentés végrehajtásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GÚR NÁNDOR (MSZP):
3780 a gázfogyasztás tekintetében nemcsak a manometrikus, hanem a hőmennyiség mérésével kapcsolatosan, sok minden egyéb mással kapcsolatosan beszélünk, ezek tekintetében kellene a hatósági pozíciókat megerősíteni. Ez sokkal inkább szolgálná az emberek érdekét. Be szélnek arról, s mondják azt, hogy a fogyasztóvédelem tekintetében ilyen, olyan, amolyan képzések bevezetését teszik meg. Bocsánatot kérek, itt én már kételyekkel fordulok önhöz, államtitkár úr: úgy, mint a közfoglalkoztatás, a téli közfoglalkoztatás kapcs án teszik ezt? Akkor, amikor 200 ezer embert akarnak bevonni közfoglalkoztatásba? 100at foglalkoztatottként, 100at meg - már mint ezerben - képzésbe úgy - mondok egy példát önnek, csak hogy tiszta és világos legyen , hogy 2013. november 20án meghirdetn ek egy pályázatot, azt hiszem, “Tanulj újra” címszó alatt, majd 2013. november 22én 12 órára van a pályázat beadásának a lehetősége megírva, másfél nappal, két nappal későbbre? Miről beszélnek? Kikről beszélnek, kinek csinálnak önök pénzforrási lehetősége t? Ugye, világos és tiszta, hogy kinek csinálnak. No, ez az, ami cinizmus. Ez az, amikor önök az emberekről beszélnek, amikor meg cselekszenek, akkor egészen mást csinálnak. És talán még két tételt megemlítenék mindenképpen. Az egyik az, hogy ha önök valam it szeretnének tenni az emberekért, akkor az alapvető élelmiszereket érintő áfaterheket - tudja, az Európacsúcsos 27 százalékost, amiről Gőgös Zoltán képviselőtársam is beszélt , no, azt kellene csökkenteni, mert az valóban ott segítene, ahol kell, ahol nagyobb a megszorítás. Igen, és az üzemanyagok árával, amit Kovács Tibor képviselőtársam mondott, az áfacsökkentés tekintetében kellene lépniük. Mert akkor, amikor - mondtam - 300 forint volt, itt kiabáltak a Parlament falai között a 300 forint/literes üze manyagár mellett. Most, amikor 400 forint, meg még volt 450 forintos, akkor meg csak sunyítottak. Semmit nem léptek, semmit nem tettek. Pedig ez is rezsi. Ez is rezsi, mert ez azoknak az embereknek, akik nem akarják elveszíteni 30, 50, 60 kilométeres távla tban a munkalehetőségüket, azoknak bizony ez nagyon nagy segítséget jelentene vagy jelenthetne. Szóval, egy szó mint száz, őszinte tájékoztatást kellene az emberek felé úgy, ahogy elhangzott. Igen, megmutatva a 2010es példákat, azt összehasonlítva a 2014esekkel, hozzáillesztve a világpiacon zajló folyamatokkal akár a földgáz, akár a villamos energia árának a függvényében. És ahogy elhangzott, megerősítem még egyszer, az energiahivatalnak az ár és a költségek figyelembevételével a felülvizsgálata tekinteté ben nem jövő nyáron, nem a választásokat követően, hanem most, február 15én - mint ahogy ez megtörténik a közös képviselők tekintetében - kellene hogy a nyilvánosság elé kerüljön mindaz. Mert, ha az a nyilvánosság elé kerül, akkor ön is tudja, államtitkár úr, hogy az, amit önök csinálnak, 1020 százalékos rezsicsökkentésről beszélnek, bagatellnek fog tűnni ahhoz képest, mint amit meg lehetne tenni a világpiaci árak alakulásának figyelembevétele mellett. (14.10) Úgyhogy önök nem adnak, hanem még azt sem adj ák meg, amit megadhatnának csak a világpiaci folyamatokból, árak alakulásából fakadóan. Az a lényege tehát ennek a történetnek, hogy még azt is eltagadják az emberek elől, amivel szembesülniük kellene, és akkor nem eredményként, dicshimnuszként kellene bes zélni minderről a történetről, hanem akképpen, hogy még azt sem teszik meg, amit megtehetnének. A rezsicsökkentés következményeiről azért nem beszélek, mert Kovács Tibor képviselőtársam ezt kifejtette. Nyilván a fejlesztések, a karbantartások elmaradásával is párosul ez a történet, de önöket ez nem érdekli, önök számára érdektelen, hogy mi lesz ebben az országban öt év múlva, nem, csak a ma, csak a ma haszonélvezete. Az igazságtalansággal zárom a gondolataimat. Úgy fogalmaztam, és most is azt erősítem meg, ebben a logikában, minden tekintetben, amit önök csinálnak, az sejlik vissza, hogy aki nem oly tehetős, aki szegény, az legyen még szegényebb; akinek van, annak meg legyen még több. Csak, tudja, kevesen vannak azok, akiknek van, ilyen értelemben ez az út a társadalom messze döntő többségének nem a javát szolgálja. Az a baj, államtitkár úr, hogy önök nem a szegénység ellen, hanem a szegények ellen küzdenek. A szegények mellett kellene küzdeni a szegénységgel szemben,
