Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 26 (329. szám) - A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
3738 de a 34 esztendővel ezelőtti időszak nem könnyítette a munkaerőpiacon való elhelyezkedést, illetve a biztosítotti jogviszonynak az életre hívását. Az ép, az egészséggel bíró emberek elhelyezkedésének az esélyeit sem tudta ez a kormány megerősíteni, egyszerűen - nem kilépve itt a módosító javaslatokból - a hiteltelen, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikának eredményeképpen. Hogyan lehetett volna akkor a megváltozott munkaképességű emberek számára olyan helyzetet teremteni, ami az ő elhelye zkedésüket segítette volna mértékadó módon? Nyilván nagyon nehezen. Éppen ebből kifolyólag, mivel ezek az emberek messzemessze döntő többségében rossz vagy rosszabb munkaerőpiaci eséllyel bírnak, mint egészséges társaik, alacsony és az időben előrehaladv a egyre alacsonyabb ellátással kell szembenézniük, tartós leszakadás alanyaivá, áldozataivá válnak, olyan helyzet alakul ki, amely az egyébként is nehéz helyzet, a létminimumhoz való viszonyulás tekintetében rosszabb pozíciókat rajzol meg, gyakorlatilag az ő elszegényedésüket jelenti. Nem véletlen, hogy két aspektusból, egyrészt a keresőtevékenység tekintetében vagy/és a mérték vagy/és az időintervallum tekintetében a módosító javaslatok olyan irányultságú elmozdulást vagy elmozdulási hajlandóságot hordozna k magukban, ami arról szól, hogy a keresőtevékenység a minimálbér 150 százalékához mérten arra a három hónapra ne 150 százalék, hanem 200 százalékos mértékű legyen, vagy más módosító javaslatok keretei között ne a három hónap határolja be ennek az időbeni korlátját, hanem mondjuk, hat hónapra terjesztődjék ki. Egyszerű a háttere: a megélhetés minimumának a biztosítása kívánja meg mindezt. Hozzá kell tennem ehhez, hogy személy szerint én sem tartom jónak, ha egy három hónapos futamidőt követően a minimálbér 150 százalékát meghaladó kereset tekintetében az ellátásnak a megszüntetése következik be. A szüneteltetése sokkal helyénvalóbb, már csak azért is, mert a megszüntetés után az újramegállapítás, önök nagyon jól tudják, milyen procedúrával jár, és egy újrame gállapítás milyen új peremfeltételek mellett akár csökkenő mértékű ellátásokat hív életre. Egyszerű a dolog tehát: nem arra kellene törekedni a jogi szabályozás keretei között, hogy hogyan és miképpen lehet kedvezőtlenebb ellátási feltételeket biztosítani ezen rászorult emberek számára, hanem azt kellene megkeresni, hogy mindazokat, akik jogosultak, akik olyan mértékű egészségkárosodással bírnak, amely korlátozza őket abban a munkatevékenységi végzésben, ami megfelelő anyagi javadalmat jelent a számukra a t isztes megélhetéshez, segíteni kell. Ez színétől függetlenül minden kormánynak hitem szerint a kötelessége. Már csak azért is fontos ez, hogy a keresőtevékenység tekintetében vagy az időintervallum, vagy a mérték nőjön, mert az elmúlt esztendőkhöz mérten j ellemző csökkenő ellátási mértékek és persze a másik oldalon növekvő kiadások pedig azt hozzák magukkal, hogy még nehezebb helyzetbe kerülnek ezek az emberek, mint a korábbi időszakban voltak. (Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A másik ajánlási ponthoz illesztetten, az ellátás vonatkozásában még annyit szeretnék megjegyezni, hogy azt sem tartom helyesnek és jónak, ha egy jogerős másodfokú közigazgatási határozat ellenében kezdeményezett bírósági eljárás, felülvizsgá lat után vagy éppen annak időszakában, gyakorlatilag ez a rendkívüli jogorvoslati lehetőség időszaka, ha ezt érvényesíti az, aki a másodfok ellenében fellép, akkor ellehetetlenül. Így olyan helyzet áll elő, amely azt hordozza magában, hogy a bírósági eljár ás időtartama alatt gyakorlatilag a megélhetése az adott személynek nem biztosított. Azt gondolom, ez nem jó. Itt a határozat felfüggesztése, egyéb más kategóriák érvényesítése a célravezető, a megélhetés alapvető biztonságának a megléte mellett. Arra is s zeretném felhívni a figyelmet, hogy ma, ha nem is túl sok, ha nem is tízezrével, de van néhány ezer fő, aki nem rendelkezik vagy a rehabilitációs, vagy a rokkantsági ellátással, így nem tartozik a 25. § (1) bekezdésének a körébe, egyszerűen azért, mert pél dául nincs megfelelő biztosítási jogviszonya, időtartama, és ezeknek az embereknek az újrafoglalkoztatásának az elősegítése csak akkor tudna megtörténni, ha a foglalkoztatásuk elősegítéséhez illesztetten a munkaadók nem kirekesztve, hanem támogatva lennéne k abban, hogy támogatásokat, forrásokat érhessenek utol. Ma ez ezen törvénytervezet keretei között nem fogható, ebből kifolyólag ezek az emberek, akik
