Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 26 (329. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
3722 A kitüntetés visszavonásával Románia egy lépéssel távolabb kerül saját, nehezen megszerzett demokrat ikus önazonosságától is. Az ügy aktuálpolitikán túlmutató mélyebb jelentőségét jól mutatja, hogy a Tőkés Lászlóhoz fűződő mostani viszonyoktól függetlenül az erdélyi magyar politikai erők, pártok egységesen tiltakoztak, de több román értelmiségi is kifejez te már elítélő véleményét az ügyben. Tőkés ’89 decemberében pont a szólásszabadságért és a szabad véleménynyilvánítás jogáért állt ki. Ezek kiharcolásában érdemei elévülhetetlenek. Huszonnégy évvel később mégis olybá tűnik, hogy ez az alapjog ma Romániában nem egyértelmű. Tőkést saját véleménye hangoztatásáért büntetik, ráadásul az ominózus becsületbíróság még csak lehetőséget sem adott számára arra, hogy saját álláspontját kifejtse. Nem csoda, ha egyre több román közéleti szereplő is hangot ad megdöbbenésé nek, és elítéli a fejleményeket. Tisztelt Képviselőház! Már csak azért is nehezen értelmezhető a kitüntetés visszavonására tett javaslat, mert a temesvári és aztán a romániai forradalom elindításában románok és magyarok együtt vettek részt, együtt védték T őkés otthonát a Securitate akciójával szemben ’89. december 1516án. Ez ott akkor nemcsak magyar ügy volt, hanem a szabadság ügye, Románia szabadságának az ügye. A kitüntetés visszavonásáról döntők mintha azt is elfelejtenék, hogy a forradalomban több min t ezer ember halt hősi halált. Románia demokratikus intézményei KözépEurópa legvéresebb forradalmában születtek meg. Tőkés szerepének megkérdőjelezésével ezen emberek véráldozatát is megcsúfolják a mostani cinikus döntéshozók. Tisztelt Ház! Tőkés László b átorsága és kiállása az 1989es átalakulásban más emblematikus alakokkal együtt a Fidesz politikai arculatát is meghatározta. Én ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek gondolkodását ez az év döntően alakította. Nem pusztán magyar ügyként tekintünk ezekre a változásokra, és akkor sem tekintettünk ezekre csak így. A kommunizmus, a diktatúra megszűnése ennél egyetemesebb fejleményeket indított el. Tőkés László szerepének megkérdőjelezése végső soron ezeket a változásokat kérdőjelezi meg, a román történelem fo ntos pillanatát teszi zárójelbe. Mindez nem méltó ahhoz a román demokráciához, amelyet oly nehezen vívtak ki. Nem méltó azokhoz, akik a szabadságért küzdöttek, és akár életüket áldozták érte. Bármit is gondoljon valaki Tőkés Lászlónak a rendszerváltás óta megtett pályájáról, a szabadság ügyével visszavonhatatlanul összeforrt a neve. Románia csillagát elvehetik tőle, de a szabadság csillaga mindig az övé marad. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Németh Zsolt államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Megadom a szót, államtitkár úr. NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fideszes Képviselőtársaim! Engedjetek meg, engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Akkor, amikor július végén a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen ott ültem Tőkés László és Orbán Viktor mellett, és elhangzott ez az ominózus kijelentése Tőkés Lászlónak, akkor nem gondoltam volna, hogy egy főbenjáró bűn elkövetésében segédkezem. Az elmúlt négy hónap egy hisztériakeltés jegyében telt el Romániában. (Novák Előd: Ez nem frakcióülés!) Az elmúlt négy hónap alatt nagyon sok vélemény megfogalmazódott azzal kapcsolatban, h ogy mi ennek a hisztériakeltésnek az oka, ami Tőkés Lászlót érinti az elmúlt hónapokban, de úgy gondolom, senki sem fogalmazta meg ezt olyan jól, mint három román újságíró az elmúlt napokban. (9.50) Ennek a három román újságírónak a neve: Stefan Ciocan, Vi ctor Lungu és Patrick Hillerin. Úgy fogalmaztak, hogy a Securitate Tőkés Lászlónak soha nem tudta megbocsátani Temesvárt, a romániai forradalmat.
