Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 26 (329. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - DR. SZÓCSKA MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3718 és elődeinket terhel a felelősség, amiért a rendszerváltásnak hazudott folyamat kezdete óta hiányzott belőlünk az a politikai akarat, amely célként tűzte volna ki a f ent említett szégyenletes mutatók javítását, vagy ha volt is bennünk ilyen akarat, nem tudtuk azt az aktuális kormányzatokra rákényszeríteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Mikor kezdünk hozzá a felelősségi körünkbe tartozó munkákhoz, amelynek első lépése lehe t a kórházak adósságállományának rendezése és az újabb adóssághegyek elkerülése? Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Szócska Miklós államtitkár úrnak a dok szót, aki válaszolni kíván az elhangzottakra. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. SZÓCSKA MIKLÓS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdése úgy szól, hogy “Mit jelent az egészségügyi kormányzatnak a kórházak 2013. év végéig prognosztizálható több tíz milliárdos adósságállománya?” Több dolgot jelent, de legelőször is jelenti azt, hogy ez a kormány volt az, amelyik egy transzparens adósságfigyelő, adósságjelentő re ndszert vezetett be. Ön is ott volt alelnökként az egészségügyi bizottságnak azon az ülésén még 2010ben, ahol erről beszéltek, és az allin hívás - mert tulajdonképpen egy ilyen adósságpóker ment - 280 milliárd forint volt, és senki nem tudta megmondani, hogy mennyi is valójában. Mi egy elfogadott, konszolidált negyedéves jelentésre, valós adatokra épülő adósságjelentő, adósságfigyelő rendszert vezettünk be. Ezeket az adatokat most mindenki tudhatja, és legelsősorban menedzselhetővé válik ezáltal a helyzet , ebből a szempontból pedig ez rengeteg feladatot, egy megoldandó problémát jelent nekünk, és nagyon sok, kemény munkát a kórházaknak. (9.30) Hadd beszéljek akkor most ennek néhány aspektusáról. A méretéről: 20022005 között az Ealap hiánya elérte az 1000 milliárd forintot. Az infláció ezekben az időkben 6 százalék fölötti volt, a hiány 6 százalék fölötti volt; most egyensúlyban van, egy kicsi, enyhe többletben van a kassza. Egyébként azt a 32 milliárd körüli összeget, amit például adósságkonszolidációra f ordítunk épp ezen a héten, szerintem ki kellene vonni az adatokból. Minden évben menedzseljük ennek az adósságállománynak egy érezhető részét, sőt olyan adósságelemeket is menedzselünk, amit a múltból örököltünk meg. A kiszervezett, gazdasági társasággá al akított intézmények több tíz milliárdos adósságát, vagy ahogy mondta, hogy nem voltak luxuskiadások, hát, én azért azt luxuskiadásnak nevezném, hogy egy adott kórház kiszervezett vagyonkezelő, százszázalékos tulajdonában lévő kiszervezett működtető a saját tulajdonosának évi 50 millió forint vagyonkezelési díjat fizet. Mire? Ezt a betegellátásból vonták el. Tehát azok a szervezetalakító lépések, amelyeket mi az elmúlt három és fél év során tettünk, pont ezeket a luxuskiadásokat szedték ki a rendszerből, és transzparenssé tették a rendszert. Tehát azt tudom mondani, hogy egy kezelhető méretű adósságállományról beszélünk. Ha Szlovákiát, Spanyolországot vagy Angliát vesszük, nem ritka a mienk méretéből levezethető 300 vagy 600 milliárdos, 300 napra fizető, 600 napra fizető kórház, és van olyan nyugati egészségügy, amely 40 százalékos évi működési deficittel működik. A fenntarthatatlanság szélén üzemelnek ezek, mi pedig egy nagyon kemény munkával, és igen, ez sajnos a kórházak részéről is egy nagyon kemény túlélé si küzdelem, de működőképesen megtartottuk az ellátórendszert, a gazdasági világválság körülményei között. A luxuskiadások. Talán ön is hallotta azokat a híradásokat, amikor bejelentettük, hogy csak az első 25 gyógyszernek körülbelül 8 milliárdos kasszáján 2,77 milliárd forintot spóroltunk. Ez 34 százalék. Mi ez, ha nem luxuskiadás? Tehát olyan ésszerű gazdálkodási rendszert vezetünk be és fejlesztünk, amelynek a kórházaknál maradó haszna vagy megtakarítása van, mert nekik kerül kevesebbe az a gyógyszer, ez által a hozzáférést növeli a betegek számára. Szintén egy 20 százalékos
