Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak

2013. november 25 (328. szám) - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÓCS JÁNOS (Fidesz):

3676 a földtörvény életbe lépett, ezek után nem lesz, aki művelje a földet? De fogják művelni, Gőgös úr,

csak önnek az a baja, hogy megszűnik az a világ, amikor a volt zöldb

árók kinőtték magukat a

műhelyből, a műhelyfőnöki pozícióból, most BMWterepjáróval járják az országot, és különböző

helyeken több ezer hektárt bérelnek, akik húsz évvel ezelőtt náluk dolgoztak és kerékpárral jártak ki

dolgozni, azok meg most is kerékpáron járnak ki. Attól tartanak önök, hogy más is hozzájut a

lehetőséghez, és más is meg tud élni ebből. Sok igazság van abban, amit elmondott, hogy ha önöknek

lehetőségük lesz, ezt vissza fogják fordítani. Hát ezért nem fognak önök lehetőséget kapni, mert az

e

mberek attól félnek, hogy önök ezt vissza fogják fordítani. Csak még egy gondolatot engedjenek meg, tisztelt Ház. Amikor a képviselő úr azt mondja, hogy

le fog értékelődni a föld, ez pont önökről szól, a spekulánsokról. Tudja, akik gazdálkodnak, ott a

föld

nek nem ára van, hanem értéke. Ott mindegy, hogy mi az ára, azt senki nem akarja megvenni.

(Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Önök, spekulánsok félnek, hogy le fog

értékelődni a föld. Megértjük. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK (Lezsák S

ándor)

: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP.

(Dr. Budai Gyula Gőgös Zoltánnak: Mégis?) GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP)

: Köszönöm szépen. Nem fogok én méltatlan vitába belemenni zöldbárókról és egyébről, de Pócs

képviselőtársam, egy

et szeretnék önnek elmondani. Az én édesapám 33 évig volt egy nagyon jól

működő szövetkezet elnöke, ami azóta is működik, igaz, most már rt. Annyit összeharácsolt, hogy én

örököltem tőle 16 hektár földet meg 0,3 százalékot egy 3 milliárdos cégben. Ezt mind összeharácsoltuk, képviselő úr. Nem tudom, önnek mije van, nem is érdekel. De fogja vissza magát,

azt kérem, mielőtt zöldbárózik összevissza, mert azoknak az embereknek a nagy része tisztességes,

becsületes ember, tudja?! És igaz, hogy az a cég 3300 hektá

ron gazdálkodik, és ezért halálra van

ítélve, de most is 189 embernek ad nem minimálbéres megélhetést, hanem 200 ezer forintos havi

átlagbért, vágóhídja van, ellátja a fél megyét szalámival, kolbásszal, jó minőségű magyar áruval,

amiben nincsen szója, ninc

sen glutén, nincsen tejfehérje. Úgyhogy ha önnek ez a pálya, ez a magyar mezőgazdaság halála, akkor ehhez nincsen több

hozzászólnivalóm. Tudja, mi a másik pálya? Ami az én szülőfalumban van, hogy most is

lakókocsiban lakik az az ember, akit a család szinte éhbérért tart és félalkoholista, tudja? Ez az ön

pályája! Mert ők meg ezt csinálják, nem fizetnek egy fillér adót, sehova nem segítenek, sehova. Ők

járnak olyan terepjáróval, hogy létra kell hozzá, és most már több száz hektárjuk van. Tudja, mi

ezeket a k

isgazdaságokat nem szeretjük. Aki minden reggel felkel, eteti a teheneit meg dolgozik

vele, azokat szeretjük. De a spekuláns családi gazdaságokat, akik éhbérért tartanak embereket, azokat

nem szeretjük. Önnek meg, úgy nézem, ez a minta, és lehet, hogy ön i

s ezt csinálja. Lehet, hogy ön is

ezt csinálja! Ez nem jó minta, tudja?! Az a jó minta, amikor a szántóföldtől az asztalig az a cég

megcsinál mindent, minden eredetvédett, minden rendben van. Miért kell ezt megölni?! Miért kell

azt mondani valakire, hogy g

azember, amikor nem volt az életében sem gazember?! ELNÖK (Lezsák Sándor)

: Köszönöm szépen. Pócs János képviselő úr, Fidesz. PÓCS JÁNOS (Fidesz)

: Képviselő úr, ne indulatoskodjon. Ha véletlenül megbántottam volna az édesapját, akkor elnézést

kérek. Azért i

s elnézést kérek, mert én is nagyon sok téeszelnököt ismertem. Azok a régi

téeszelnökök rendes emberek voltak.

(Gőgös Zoltán: Akkor miért kell zöldbárózni?) Mondom, azok a régi téeszelnökök rendes emberek voltak.

(Szávay István: Mennyire régiek? - Zaj. - A

z elnök