Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 19 (326. szám) - Határozathozatal a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, valamint a szabálysértési eljárásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február-2013. február) szóló beszámoló, valamint a Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február-2013. február) szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határoz... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - OSZTOLYKÁN ÁGNES, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3323 jobb képességű gimnazistát felkérünk erre, ő is le tudja ezt írni. Ezek szavak, hölgyeim és uraim, ezek nem tények, ezek szavak, mondatok. Nem látom azt, hogy mivel támasztják ezeket alá, hogy ezek honnan vannak. Azt is leírják, hogy a fenntartók az éves költségvetési törvényben meghatározott alap- és kiegészítő támogatások mellett az alacsony tanulólétszámból adódó magas fajlagos költségek ellensúlyozására nyerhettek el további támogatást a miniszteri rendelet alapján a központi költségvetésből a nemzetiségi közoktatási intézmények fenntartásához. Nagyon kíváncsi lennék, hogy kik nyertek, milyen plusztámogatásokat, milyen összegben, milyen gyakorisággal. Lássunk tényeket, hogyha egy jelentésről beszélünk! Nem beszélve arról, például nagyon kíváncsi lennék, ahogyan a tankönyvellátásban problémák vol tak, ez a jelentés nem beszél arról, de nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a nemzetiségi tankönyvek biztosításánál nem voltake ilyen problémák. A felsőoktatásról is beszélnek, a nemzetiségi felsőoktatásról. Azt mondják, hogy a nemzetiségi pedagógusképzésbe n a képzőhelyek száma az óvodapedagógus, tanító- és tanárképzésben változatlan, általános probléma azonban a vizsgált időszakban a hallgatói létszám csökkenése. Ezt tudjuk, de kimaradt a jelentésből, hogy vajon ezen a téren mi okozza a csökkenést, és hogya n lehetne ezt megállítani. Nem írják le azt sem, hogy mik az idei év felvételeinek a tapasztalatai ezen a téren. Mennyire sikerült a nemzetiségiek esélyegyenlőségének biztosítása ezekkel az eszközökkel? Milyen további dolgokra lenne még szükség? Hogyan leh etne ösztönözni a felvételiket? (11.40) Nagyon szívesen látnék egy ilyen jelentésben egy olyan sort vagy egy olyan oldalt, ami arról is beszél, hogy az állami feladatokon kívül vannak civilek ebben az országban, akik mondhatjuk, hogy állami feladatokat lát nak el, de mindenképpen jó gyakorlattal, jól példával számolnak minden területen, például az oktatásban ösztöndíjprogramokkal, külön mentoráló programokkal, hogy hogyan lehetne, vagy önök szerint ennek milyen hatása van a felvételik rendszerére; mennyire t artják önök ezeket ösztönzőnek, mennyire lehetne például olyan párbeszédeket folytatni, hogy a civilek által gyakorolt feladatokból a pozitív, a jó példákat hogyan lehetne intézményesíteni. Kvázi tudom, hogy ezek ilyen nagyon nyugatias elképzelések, de azt gondolom, hogy nem ördögtől valóak. A helyzetképnél, amikor a roma gyerekek és tanulók oktatási esélyeinek javításáról beszélnek, akkor ott a legutolsó rendelkezésre álló tanév adatait ismertetik. Azt gondolom, hogy nem lehet hiteles képet adni akkor, ha ezeket az adatokat nem hasonlítjuk össze - valamiféle elemzés vagy magyarázat az okokról. Azt fogalmazzák meg, hogy a társadalmi különbségek szélesedését kísérő konfliktusok rámutattak, hogy fejleszteni kell az oktatási rendszer minőségét, emellett fel kel l mutatni új normákat, értékeket az oktatásban az oktatásban tapasztalható egyenlőtlenségek mérséklésére, milyen értékeket közvetítenek a befogadást erősítő, együtt nevelést támogató módszerek, az antidiszkriminációs elemek, a pozitív diszkrimináció alkalm azása. Ezt én értem, csak hol van az oktatási rendszer minőségének fejlesztése átfogó jelleggel? És akkor itt megpróbálnám elmondani azt, amit én - hogy is mondjam - hosszú éveken át először civilként, aztán köztisztviselőként láttam ebben az egész romaint egrációs gondolkodásban. Azt gondolom, hogy itt két világkép ütközik össze. Az egyik világkép az, és nem akarom megbántani jobbikos kollégáimat, de azt gondolom, hogy ők nem igazán értik ezt a dolgot, amit én itt el fogok mondani (Közbeszólások a Jobbik so raiból.) , de hátha majd még lesz alkalom arra, hogy bizonyos dolgokról meggyőzzem őket. Itt a két világkép a következő. Az egyik világkép az, amikor azt mondjuk, hogy akkor leszünk a társadalomnak valós elismert tagjai, ha nem csinálunk magunknak külön cím kézett programokat, romapénzeket, romafelzárkóztatási programot, hanem azt mondjuk, hogy kiszélesítjük ezt a gondolkodásmódot és hozzáférésről beszélünk. Azt gondolom, hogy amikor ezt elmondom, akkor, ahogyan a képviselőtársaim itt oldalról elmondják, ezt egy bizonyos pontig értik. Addig értik, amikor azt mondja az egyik képviselő úr, hogy neki nem kell pénz ahhoz, hogy ő magyar legyen. Nekem sem kell pénz ahhoz, hogy én cigány legyek. Azt gondolom, hogy itt az alaphozzáállás az, hogy
