Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 19 (326. szám) - Határozathozatal a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, valamint a szabálysértési eljárásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február-2013. február) szóló beszámoló, valamint a Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2011. február-2013. február) szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határoz... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3316 véleményünk szerint, és talán vannak kihagyott lehetőségek is, amik nem a korábbi helyzeten rontanak, de ha már a nemzetiségi joganyagnak ilyen nagy részéhez hozzányúlt a parlament, talán alkalmat adhattak volna még további előrelépésekre is. (11.00) Nyilván az alaptörvénnyel érdemes kezdeni a beszámolási ciklus alatti jogi változások sorát. Az alaptörvény talán kevésbé konkrétan befolyásolja a nemzetiségek sorsát, de a törvényalkotásban és a törvényalkalmazásban is olyan zsinórmértéket jelent, aminek fontossága miatt itt minden szónak jelentősége van. Benyomásunk szerint az állam nemzetiségek irányába fennálló k ötelezettségei szempontjából az új alaptörvény egy fokkal gyengébb és puhább megfogalmazásokat tartalmaz a réginél, pedig a régin is volt javítanivaló. Kevésbé markánsan fogalmazza meg az állam kötelezettségeit a nemzetiségi nyelv, kultúra és a nemzetiségi megmaradás garanciáinak biztosítására. Talán, ha már új alaptörvény van, akkor érdemes lett volna - és ez a régiben se volt így, még egyszer mondom, ez tehát nem kritika, hogy negatív változás lenne, hanem inkább egy elmaradt lehetőséget említ , és ha má r nagyon helyesen a magyar nyelv védelmére vonatkozó kötelezettségek mellett belefoglalta a parlamenti többség az alaptörvény szövegébe például a jelnyelv létének és védelmének fontosságát is, akkor itt lett volna az alkalom kiemelten és pontos szöveggel f oglalkozni a nemzetiségi nyelvek védelmével is, hiszen ahogy mondtam, ez nem mennyiségi kérdés, ez minőségi kérdés egy országban. A további és talán a legfontosabb jogi keretváltozást természetesen az új nemzetiségi törvény jelenti. Itt is látok vagy látun k pozitívumokat, sok minden a nemzetiségi önkormányzatok gazdálkodásában, működésében, alakulásában vagy megszűnésében jogilag pontosabbá vált, és ez egy kiszámíthatóbb jogi környezet. Ámde ezek a pozitívumok, amelyeket most nem részleteznék, hogy pontosan mi változott abban a törvényben, nem feledtethetik azt a negatívumot, hogy olyan törvényt fogadtunk el, ami teljes formájában nem bírta az országos nemzetiségi önkormányzatok támogatását - részint talán az egyeztetés anomáliái miatt, részint meg komoly ta rtalmi okokból. Én még emlékszem arra a levélre, amit az országos önkormányzatok elnöki értekezletétől kaptunk, és ami azt kérte, hogy ne fogadjuk el ebben a formában a törvényt. Nyilván nem minden mondat és nem minden szándék ellen volt kifogásuk, de ha k ihasználtuk volna azt, hogy abszolút nem kergetett a tatár, és tovább folytatja az előterjesztő az egyeztetést, akkor azok a részek is csiszolódhattak volna, amelyek véleményünk szerint joggal váltották ki az ellenérzését vagy a kritikáját az országos nemz etiségi önkormányzatoknak. Ezek közül mindenképpen érdemes kiemelni azt a problémát, amely szintén a népszámlálás jogi értelmezésével függ össze. Valamennyi nemzetiségi önkormányzat akkor kifogásolta és joggal kifogásolta, hogy a törvény a nemzetiségi önko rmányzatok tekintetében, ha nem is pontos jogi értelemben, de tartalmi értelemben visszamenőleges hatályú. A 2011es népszámlálás idején senki sem mondta meg a magyarországi nemzetiségi állampolgároknak, hogy annak, hogy mit felelnek a nemzetiségi hovatart ozásról a kérdezőbiztosnak, vagy felelneke egyáltalán, vagy valamilyen más okból ezt nem akarják megmondani, perdöntő jelentősége lesz a tekintetben, hogy egyegy településen lehete önkormányzatot alakítani. És lehet utólag bölcsnek lenni, hogy aki nem v állalta fel a népszámlálásnál az identitását, az miért tartana igényt az önkormányzatiságra, de ez a bölcselkedés nagyon elvont és nem életszerű. Érezhette úgy egy nemzetiséghez tartozó állampolgár, és ez még a legártatlanabb magyarázat, hogy nincs szükség e arra, hogy az identitását a kérdezőbiztosnak ilyen módon is kifejezze, ő anélkül is az, ami. Érezhette azt is, hogy ő kettős kötésű, és nem feltétlenül akarja megemlíteni a kettős kötés egyikét, a nemzetiségi identitását. És legrosszabb esetben - ilyen i s van, jól tudjuk, ami már nem olyan ártatlan magyarázat - a magyarországi cigánysághoz tartozók érezhették és érezték is úgy, hogy nem célszerű ezt megmondani. Nem az államtól féltek, tehát nem a kérdezőbiztosokat, a KSHt és áttételesen a mögöttük lévő k ormányzatot gyanúsítom, hogy tőle kellett félni, hogy ha valaki cigánynak, romának vallja magát, akkor baja lehet. De az az általános történelmi tapasztalat, hogy Magyarországon nem
